– vélhetően ez a két vidám szó állhat majd a migránsok jogaiért és a sajtószabadságért küzdő aktivisták zászlóin. Hiszen Kölnben és Hamburgban újév napján szárba szökkent a kultúrák egymás mellett élésének virága és elkezdődött a médiaszabadág új korszaka.

2016-tól bekerülhet a kulturális tolerancia keretében védendő viselkedésformák közé a csöcsörészés, a tapizás, a paskolás, a bugyiszaggatás, a hajhúzás és még számos, itt fel nem sorolt népszokás.

Ne rökönyödjünk meg ezen. Nyitottan kell viszonyulnunk az első ránézésre idegennek tűnő magatartásformákhoz. Nincs velük semmi baj, a hiba a mi készülékeinkben van: még nem értjük őket.

Pedig ez nem erőszak. Folklór.

A „kő’ kóla?” ismerkedési formula elavult, van helyette másik: a „dugi, dugi”.

Mi mást tennének ezek az elesett emberek, akik mint a kisgyerekek, beszabadultak a játékboltba és most mindent meg akarnak fogdosni.

Talán mindenki emlékszik még arra, hogyan törölgették Magyarországgal a padlót az EU bürokratái a médiatörvény és a sajtószabadság hazai „anomáliái” miatt. Keveselték a kormánykritikus szólamok sűrűségét. Ami abszurd, ha az ember egyetlen véletlenszerűen kiválasztott napon végigolvas egy hazai sajtószemlét. Õk ezt nem tették meg, mert az igazság megzavarhatja az előre kidolgozott koncepció tisztaságát.

Most azonban azt látjuk, hogy van akinek azt is szabad, amit Közép-Európában árgus szemekkel figyelve, tűzzel vassal üldöznek. Németországban a mintaadó szabad sajtó lehet „megértő” Angela Merkel és politikája irányában, ez nem gond. Sőt. Ez a helyes. Senki sem hiányolja, hogy a kritikus hangok nem kapnak elég teret. Jól teszik. A probléma sosem itt, hanem a vad keleti tagállamokban van.

A sajtószabadság tízes skáláján saját magának tíz pontot adó német elitnek ugyancsak nem gond, hogy a kellemetlen eseményeket ki lehet vonni a közlés szabadságának hatálya alól. Lehet morális és politikai szempontok mentén cenzúrázni: méghozzá nem csak a véleményeket, most már a tényeket is. Nem egyetlen tévécsatornán. Nem a közszolgálati adón. Mindenhol.

Ez Európa újjászületésének pillanata. Az európai álom védelmében sikerült újraértelmezni a sajtószabadságot és az emberi jogokat. Győzött a píszí. Igaz, kicsit bolsevista, kicsit kilóg a lóláb, de a cél minden, az eszköz meg csak eszköz.

Az európai elit történelmi felelőssége, hogy meg kell óvnia a lakosságot saját magától, saját xenofób indulataitól – nehogy felébredjen bennük a sötét oldal. A migránsokat pedig a zaklatástól, attól, hogy szokásaik szabad gyakorlásában bármilyen hátrány érje őket.

„Dugi, dugi” – ez marad nekünk Európából. Ismerős? A 68-as hippi mozgalom hangján szól.

A „ficki, ficki” nem a zaklatás, hanem a szerelem, a szeretet nyelve. Szeretet, csak egy kicsit másként.