Vonjunk mérleget. Milyen volt a 2015-ös év a magyar diplomácia számára?

2015 rendkívüli év volt – egész Európa számára. A bevándorlási válság olyan következményeket hozott magával, amit Európa még nem látott és ennek számos leágazása volt. Ebből ránk nézve is következtek feladatok. Olyan dolgok mentek végbe, olyan események történtek, amivel a magyar külügy korábban még nem találkozott. Magyarországot olyan elementáris támadások érték verbálisan, olyan méltatlan és valóságtól elrugaszkodott rágalmak zúdultak ránk, amelyekre a magyar diplomáciának a korábbiaktól eltérő módon és modorban kellett reagálnia. De azt mondhatom, hogy

Ez nem felesleges keménykedés vagy egy felvett szerepbe való beleszeretés, hanem egyszerűen arról van szó, hogy ha valaki azt mondja, hogy Magyarország egy fasiszta, autista ország, az nem maradhat következmények nélkül. Nem is maradt. A magyar diplomácia elvégezte, ami a dolga. Nem rendeltem be eggyel se több nagykövetet, mint ahány megtámadott minket, nem küldtünk több helyre tiltakozó jegyzéket, mint ahány helyre indokolt lett volna. És a történeti hűséghez az is hozzátartozik, hogy sohasem mi kezdtük. Olyan nem történt, hogy kiálltunk és belerúgtunk volna valakibe. Olyan viszont nagyon is történt, hogy belénk rúgtak jó nagyokat, mi viszont ezt nem hagytuk. A régi külpolitikai iskola képviselői a fül- és farokbehúzás, az elnézést kérek a létezésért és a lógó orral távozás politikáját választották volna. Minden politikát az eredmények igazolnak. A régi és a mostani iskola között ég és föld a különbség – az eredmények tekintetében is.

Milyen évnek nézünk elébe? Minek az éve lesz 2016?

Szeretek két lábban a földön állni, ezért az ilyen holisztikus megközelítéseket mindig is eltoltam magamtól. Ez is újdonság a magyar diplomáciában egyébként. Én azt mondom, hogy az idei esztendő, 2015-höz hasonlóan, nagyon komoly kihívások elé állítja  majd a világot, azon belül Európát és Magyarországot. Vannak forró pontok a világban, és ezek ahelyett, hogy hűlnének, egyre forróbbá válnak. Akár a Szaúd-Arábia és Irán között kialakult konfliktusra, akár a Közel-Kelet térségében uralkodó egész helyzetre, akár a bevándorlási válság kimúlhatatlan és kifogyhatatlan tartalékaira gondolunk, azt mondhatom, hogy lesz kihívás elég. Amikor korábban arról beszéltem, hogy van egy legalább 30-35 milliós tartaléka a bevándorlási hullámnak, akkor a magyar ellenzék és média jelentős része finoman szólva hitetlenkedett, aztán kiderült, hogy ma ez az egyik legvisszafogottabb becslés.

Akkor nem áll le a folyamat, nem lesz vége az emberáradatnak?

Egészen biztosan nem.

Éppen egy éve ismerte meg a világ a Charlie Hebdo nevet. Mindaz, ami akkor és azután történt mennyire változtatta meg az európai ember életét?

Van egy képmutató és ostoba vita Európában. Ez a vita arról szól, hogy vajon a – nagyrészt – ellenőrizetlen és szabályozatlan bevándorlási hullám növeli-e a biztonsági kockázatokat Európában, veszélyezteti-e a mindennapi élet biztonságát? És van egy képmutató válasz, amely szerint nem, sőt az európai politikusok és médiumok jelentős része mindenkit, aki erre a kérdésre őszintén igennel válaszol, szélsőségesnek minősít.  Merthogy az őszinte válasz az, hogy „igen” és pont.

A bevándorlás és a terrorizmus, a bevándorlás és a bűnözés közzé senki nem tesz egyenlőségjelet, de az biztos, hogy a bevándorlás növeli Európa terrorfenyegetettségét, és láthatóan rontja a közbiztonságot is. Ez ma már mindenki számára, aki két lábbal áll a földön, és józan válaszokat keres a miértekre, egyértelmű.

Az elmúlt napokban mindenki Kölnről beszél

Számomra az az ijesztő, hogy ahelyett, hogy egy ilyen jelenséget a maga súlyával kezelnénk, azok, akik ebben a helyzetben döntő szavakat mondhatnának, azok mentegetni és relativizálni akarják ezeket a jelenségeket. Ez nagyon-nagyon veszélyes Európára nézve. 

Párizs és Köln után Európa nem lesz olyan, mint amilyen eddig volt. Mi magyarok beleszólhatunk abba a gondolkodási folyamatba, hogy milyen legyen Európa?

Én azt látom, hogy egyre inkább hallgatnak a magyarok szavaira. És ez nem véletlen, több területen bizonyítottunk az elmúlt években. Bizonyítattunk gazdaságilag. Amikor mi arról beszélünk, hogy Európát versenyképessé kell tenni, akkor mi ezt hitelesen tehetjük. Nézzük meg milyen eredményeket ért el az ország a gazdasági növekedés és az államadósság csökkentése terén. 2009-ben 7 százalékos volt a gazdasági visszaesés, 2014-ben 3,7 százalékos a növekedés, és a gazdaság tavalyi bővülése is várhatóan közelíti a 3 százalékot. Az államadósság 2010-ben 85 százalék volt, most mintegy 10 százalékkal kevesebb. Tizenegy éve nem volt olyan alacsony a munkanélküliség, mint most, és az elmúlt 23 évet figyelembe véve, most dolgoznak a legtöbben.Magyarország bizonyított politikailag is. Európában nagyon sok helyen problémát jelent a politikai instabilitás, kormánykoalíciók felbomlása, előre hozott választások, bizonytalan kormányzati többségek teszik hektikussá az európai politikai életet. Magyarország bizonyította, hogy a politikai stabilitás a nehéz időszakban előnyt jelent. És bizonyítattunk a bevándorlási kérdésben is.

Brüsszel sem vitatja?

Az már más kérdés, hogy a brüsszelizmus mennyire vakítja el egyes európai vezetők tisztánlátását. Magyarországnak azért is van szava Európa jövőjét illetően, mert beigazolódott, hogy amit mondunk és teszünk, az a helyes irány. Ezért Magyarországnak hallatnia kell a szavát akkor is, amikor az európai civilizáció megvédéséről van szó, meg akkor is, amikor Európa versenyképességéről.

Ma Budapestre látogatott Cameron. A brit miniszterelnök ugyanúgy a nagyobb nemzeti szuverenitást mellett tőr lándzsát, mint mi, magyarok.

Annyi elővágást hagy tegyek, hogy amikor átvettem ezt a hivatalt, mindenki arról beszélt, hogy Magyarország külpolitikailag elképesztő módon elszigetelődött. A tavalyi évet ugyebár úgy kezdtük, hogy ide látogatott a német kancellár és az orosz elnök, most idejön a brit miniszterelnök, majd jönni fog a lengyel miniszterelnök és hosszasan tudnám még sorolni a miniszterelnöki és külügyminiszteri találkozókat az idei első felére vonatkozóan. David Cameron látogatásának olyan jelentősége van, amihez nem kell minősítő jelzőket keresni. Ha a brit miniszterelnök valahová elmegy, annak súlya, önmagán túlmutató jelentősége van. Ami Európa jövőjét illeti, mindenki beláthatja, hogy tizenegy gyenge futbalistából nem lesz sohasem egy erős focicsapat. Ez áll az unió 28 tagállamára is. 28 gyenge uniós európai országból nem lesz erős Európa.

Ebben egyetértés van köztünk és a britek között. A nemzeti parlamenteknek komoly szerepe kell, hogy legyen az európai döntéshozatali mechanizmusokban. Abban is egyetértés van közöttünk, hogy ha a nemzetállami megoldások hatékonyabbak, mint a közösségi megoldások, akkor nemzetállami megoldásokra van szükség. Sok jó nemzetállami megoldásból alakulhat ki a hatékony uniós megoldás. Abban is egyetértés van közöttünk, a nemzeti szuverenitást meg kell erősíteni. A brüsszeliták ugyanis mindent elkövetnek annak érdekében, hogy a tagállamok egyre gyengébbek legyenek.

Eljutottunk odáig, hogy ne csak azt kérdezzük, mit várunk mi magyarok Cameron látogatásától, hanem mit vár Cameron tőlünk, magyaroktól

A britek erőteljesen gondolkodnak azon, hogy Európa erejét és versenyképességét hogyan lehet növelni. Abban a brit miniszterelnök biztos lehet, Magyarország azt gondolja, hogy Európa jelenleg nem annyira versenyképes, mint amennyire szeretnénk, hogy versenyképes legyen, és nem annyira erős, mint amennyire erős lehetne. Mi úgy látjuk, hogy Európa a jelenlegi szabályozási keretekkel nem is tud erősebbé válni. A jelenlegi szerződéses kereteket meg kell újítani ahhoz, hogy Európa versenyképesebbé váljon.

Néhányan már arról értekeznek, hogy formálódik egy Orbán-Cameron koalíció?

Számos közös pont van, amire építhetünk, ez biztos.

Nézzünk Európán túlra. Hogy áll az Iszlám Állam elleni harc? Nekünk magyaroknak van-e szerepünk ebben?

Magyarországot egyértelmű elismerés és megbecsülés övezi a nyugati szövetségesi rendszerben az Iszlám Állam elleni küzdelemben való szerepvállalásért. Mintegy 20 ország mondhatja el magáról, hogy katonai erővel vesz részt az IÁ elleni harcban, és mi benne vagyunk ebben a társaságban. Méghozzá valós katonai erővel vagyunk jelen. Amikor tehát Magyarország transzatlanti elköteleződéséról szól a vita, hogy az mennyire erős, válaszom az, hogy hát pont ennyire. Ugyanakkor dacára annak, hogy egy széleskörű nemzetközi koalíciót tudtunk összerakni, az eredmények mégis váratnak magukra. Azt is gondolom, hogy az eredmények mindaddig nem is jönnek majd, amíg egy érdemi orosz-transzatlanti együttműködés nem jön létre. Ugyanakkor ma már egy transzatlanti-orosz megállapodás szükséges, de nem elégséges feltétele a sikernek, és itt van a nagyobb kihívás. Ennek a térségnek ugyanis annyira összetett a viszonyrendszere, annyira szerteágazó, összetett és sok esetben európai aggyal félreértett viszonyokról van szó, ami valóban komoly kihívást jelent. Megérteni a síita-szunita ellenétet, Törökország igazi érdekeit és biztonságpolitikai szempontjait, igazán komoly feladat. Ezt egy leegyszerűsítő, csak a saját logikáját követő, transzatlanti-európai gondolkodásmóddal nem lehet megérteni és nem lehet ebből helyes döntéseket hozni. Erről szól az Arab-tavasz tapasztalata is.

Mi a helyzet az iráni kapcsolatfelvétellel?

Az mindenki számára egyértelmű, hogy a világnak ezt a tűzfészkét nem lehet pacifikálni az Iránnal való együttműködés nélkül. A nukleáris tárgyalások sikere megmutatta azt is, hogyha az oroszok és a transzatlantiak a tárgyalóasztal ugyanazon oldalán ülnek, abból nagyon jó dolgok is ki tudnak sülni. Ezért nagyon fontos, hogy a nemzetközi közösség és Irán közti kapcsolat a kölcsönös bizalmon alapuljon és egyre több európai vezető építsen ki kapcsolatokat Iráni vezetőkkel.

Gazdasági érdekek miatt is?

Kétségtelenül azok miatt is. Irán a szankciók miatt egy nagyon komoly fejlesztési hátrányba került, nem fért hozzá olyan technológiákhoz, amelyek nélkülözhetetlenek a 21. században egy nemzet gazdasági versenyképességéhez. A magas technológiai fejlettséggel rendelkező magyar válllakozások számára kifejezetten komoly lehetőségeket tartogat Irán. De ezen nagyon sokat kell dolgozni. Mert jól hangzik így ez a mondat, de az a helyzet, hogy itt a „magyar” szó behelyettesíthető legalább vagy 30 országgal, és nemcsak regionális, hanem globális vetélytársakról van szó. Az amerikai, francia, vagy német gazdaság ugyanúgy keresi a kapcsolatokat Iránnal, mint ahogy mi is. Itt helyt állni és ez nem lesz egyszerű dolog, ebbe invesztálni kell. Itt az államnak segítséget kell nyújtani a magyar gazdasági szereplőknek. Ezért írtunk alá gazdasági megállapodást, ezért hozunk létre gazdasági vegyesbizottságot és így tovább. Itt van feladat bőven. Itt önmagától nem lesz siker.

Mit hoz tehát a jövő?

Az elmúlt évek azt bizonyították, hogy nekünk Magyarország érdekeit, a magyar érdeket kell szem előtt tartanunk és így kell eljárnunk idén is. Eddig sikerült és miért ne lehetne ez így a jövőben is?!