Az edzésterv arra való, hogy felrúgja az élet.

Szűk 80 nap múlva kezdődik a Balaton szupermaraton. Csapatban indulunk, ami azt jelenti, hogy minden nap átlagosan 15-17 kilométert kell futni, méghozzá négy napon keresztül. Az egyes résztávok relatíve könnyen letudhatók, a nehézséget az adja, hogy folyamatosan nap mint nap teljesíteni kell.

Ami engem illet, bár sok éves hobbi futótapasztalattal rendelkezem, de most szinte a nulláról kell felerősítenem magam. Két és fél hónap van hátra a megmérettetésig, ami nem sok. Szükség lesz az elhatározás szilárdságára és kíméletlen önfegyelemre. Mert bár fontos nekem a futás, de nem a legfontosabb. Megvan a maga helye az életemben, de van, ami megelőzi, és nagyon jól is van ez így. Ezért nem zárom ki, hogy ha lenne szabatosan végiggondolt, kiméricskézett edzéstervem, azt is  felrúgná az élet.

Ezért az edzéstervem roppant egyszerű lesz: futni fogok. Kilométereket pakolok a lábamba, futok annyit, amennyit csak ki tudok szorítani az időmből. 

Ennyire egyszerű.

Korábban persze céltudatosabb voltam. Beiktattam keresztedzést, iramfutást, mértem az időt, növeltem a sebességet. Gyorsabb és jobb akartam lenni. 

Most teljesíteni szeretnék.

Ehhez persze kell majd erő, sebesség és fizikum, de mindenekelőtt megfelelő pszichikum kell majd. 

Jelentem: rendben leszek.