Tegnap azt írtam, hogy iszonyú nehéz lesz nekikezdeni. Egyelőre fejben rendben vagyok. Korán keltem és abszolváltam egy jóleső futást. Nem futottam ki magam, nem akartam rekordot dönteni. Csak elindulni, futni és futni. De nyilván, ezután jön még csak a fekete leves. Holnap, azután is, meg azután is felkelni és nekiindulni. Az lesz a nehéz, oda kell majd a fegyelem. Meg egy jó cipő.

Emlékszem, amikor egyetemista koromban, abbahagyva a focit, elkezdtem futni. Rengeteg energiával, hatalmas ambíciókkal és ostobán. A Bükk lábánál laktam és nap mint nap, mint a veszettek hegyifutást tartottam. Kifutottam Lilafüredig, fel a Bükk szikláin, kövein, hol szélvészgyorsan, hol küszködve. És mindezt teremfocicipőben!!! Mivel éppen, hogy csak abbahagytam a pöttyös kergetését, az alig használt focicsukában kezdtem el az új sportomat. Nagyon jól ment és nagyon élveztem. Aztán fél, egy év múlva kiderült, hogy mekkora ostobaság volt. Fájtak az ízületeim, szaporodtak a sérülések, gyengült a teljesítményem. Erre rátett egy lapáttal, hogy a leghidegebb napokon edzőteremben futópadon edzettem - de sajnos sokat és sem Istent, sem embert nem ismerve. A kemény futópad aztán teljesen szétcseszte a talpamat. És ezután vette kezdetét a cipővásárlási mizéria. 

Nem akartam sokat költeni a cipőre, de ráeszméltem, hogy az sem mindegy, hogy miben és mennyit futok. Jöttek persze a jótanácsok, meg a szakmázás: hogy neutrális cipőt vegyek, ha, és mi van akkor, ha pronálok vagy szupinálok. Lehet, hogy van akinek ez az okoskodás bejön. Nekem csak a tapasztalat segített. Mintegy másfél évtizednyi futás után van néhány ökölszabályom, ami talán azoknak is segíthet, akik még csak most döntötték el, hogy ezután futni fognak. 

1. A futás azzal kezdődik, hogy kell egy cipő

2. A futáshoz futócipő kell.

Ennyi szabályom van. Az összes többi egyéni változó. Én megtapasztaltam, hogy nekem azok a cipők jók, ahol keskeny a lábfej-kiképzés (keskeny a lábfejem). Azokat szeretem, amelyek könnyűek (kis testsúlyom van). Ugyanakkor minden futóstílusú cipőben jól tudok futni. És most már azt is tudom, hogy a futásnál egy dologra nem szabad sajnálni a pénzt: a cipőre. A többi édesmindegy, csak arra figyelj, hogy ne fázz meg. Emlékszem, amikor 5-6 éves koromban szakadt melegítőben, meleg pulcsiban róttam a köröket a fociedzésen mínusz tíz fokban... 

Ha persze te nem magadért akarsz futni, hanem másoknak akarod megmutatni magad, és úgy döntöttél, hogy mindenből a legdrágábbat és a márkásat akarod magadra húzni, hát akkor tedd ezt. Ha neked ez kell a futáshoz - Nekem egy jó futócipő.