Nyolc maraton, temérdek félmaraton. mintegy szűk másfél évtizednyi hobbifutó múlt áll mögöttem. Mégis a nagy kihagyások után mindig iszonyúan nehéz nekiindulni.

Lassan két éve elég rendszertelenül és alig-alig futok. A nagy nekibuzdulásokat jó nagy szünetek követik. De most elhatároztuk itt a 888 szerkesztőségében, hogy jövőre körbefutjuk a Balatont. 

Nincs több kifogás. Ideje újra nekiindulni. 

Tudom, hogy iszonyatosan nehéz lesz. Az ember mindig tud érvet felhozni, hogy ezt vagy azt ne csinálja. Könnyű dönteni, hogy bár felhúztam az órát, de inkább mégiscsak alszok egy kicsivel tovább. Holnap is lesz nap, majd holnap nekikezdek.

Mindenki, aki futott már, tudja, hogy milyen iszonyatosan nehezek azok az első méterek, percek, mozdulatok. Az ember inkább visszafordulna. Az izmok merevek, csak nem akar alakulni a levegővétel, nincs meg a ritmus. A hátunk közepére kívánjuk az egészet.

Hiába a futómúlt, a hosszas kihagyás nagy úr. 

Aztán egyszercsak az izmok elkezdeni emlékezni. A lépések könnyebbek lesznek, a ritmus beáll, a méterek fogynak. És elkezdünk nevetni. Mert iszonyú jó dolog a futás. 

Iszok egy kávét, felveszem a futócuccomat, kilépek az ajtón és nekikezdek az első métereknek. Nem mondom, hogy könnyű lesz.  Jönnek majd a mélypontok, de jön majd a sikerélmény is, a teljesítés öröme. Mert nincs is szebb annál, minthogy önmagunkat győzzük le. 

Tarts velünk és oszd meg te is a tapasztalaidat. Írjuk együtt a 888 futóblogját.