Már hazánkban is kaphatóak a professzionálisnak mondható drónok, azonban még mindig kérdéses, hogy mennyire jelenthetnek nemzetbiztonsági kockázatot és hogyan lehet ellenük védekezni.

A világ nyugati felén már nem csak a híradásokban, hanem a műszaki cikkeket kínáló elektronikai boltok polcain is egyre gyakrabban bukkannak fel az automatizált, vagy kézi irányítású repülő szerkezetek. Az Egyesült Államokban milliós nagyságrendű azoknak a robotizált repülőknek, helikoptereknek a száma, amelyek már a lakosság számára is elérhetők. Az amerikai szövetségi repülési hivatal (FAA) közleményéből egyértelműen kiderül, hogy az eddig mérhetetlen precíz légiszabályozás még nem zárkózott fel teljes mértékben a rohamos sebességgel bővülő drón-piachoz.

A probléma elsősorban abból adódik, hogy a távirányítású repülők nincsenek pályához kötve, nem úgy működnek, mint az eddig gyermekjátékként kapható robotika-alapú kisautók. A termék lényegét pontosan az adja, hogy a szerkezetek – lévén, hogy repülnek – szabad mozgása garantált, egyedül a konzol hatótávolságának mértéke képes ezt korlátozni.

Ebből kifolyólag egy szabad felhasználásra, rekreációs tevékenységből vásárolt repülő szerkezet akár két kilométeres távolságot is meg tud tenni, amennyiben a tulajdonos pénztárcája azt megengedi. Így már nem is olyan meglepő, amikor olyan esetekről hallunk, hogy különböző távirányítású helikopterek képesek akár repterekre is berepülni és ezzel megzavarni a le- és felszálló utasszállító repülőgépek röppályáját.

A légügyi hatóságokat a szabályozások szigorítására pontosan az ilyen, már több ízben is előforduló éles helyzetek sarkallták. Az Egyesült Államokban bejelentési kötelezettség terheli a tulajdonosokat, így a bármilyen kétes eset után megállapítható, hogy kinek a nevéhez kötődik a robot. Továbbá úgynevezett „No Flight Zone”-ok (repülési tilalom alatt álló zónák) megjelölését is bevezették, amelyek leginkább reptereket, stratégiai erőműveket és katonai támaszpontokat tartalmaznak.

Továbbá bizonyos etikai irányelvek is megfogalmazódtak annak érdekében, hogy a mindennapi ember életét ne nagyon zavarhassák a drón-fanatikusok. Ilyen például a magánélet tiszteletben tartására kiadott direktíva, amely magánemberek privát szféráját is egyfajta tilalmi zónaként kezeli.

Azonban Európában és hazánkban még nem sikerült egy olyan komplex, szabály-csomagot összeállítani a drónokkal kapcsolatban, amelyet a hivatalos szervek közérthetően tudnának a a fogyasztók felé kommunikálni. Magyarországon a Nemzeti Közlekedési Hatóság már 2014-ben elkezdett a szabályozás előkészítésével foglalkozni, azonban egyelőre ez még csak a honvédelem kapcsán került napirendre.

Bár az NKH kiemelte, hogy a piacon, szabadon hozzáférhető pilóta nélküli repülőket nem tiltani, hanem csak ésszerűen szabályozni szeretnék, még mindig nem igazán világos, mi is pontosan a magyar állam hivatalos álláspontja a kérdéssel kapcsolatban.

Egy évvel ezelőtt az európai futball szerelmesei elsőként a szerb-albán mérkőzés keretében ismerkedhettek meg a drón-technológiával. A mérkőzést még félbe is szakította a játékvezető, miután egy albán zászlót erősítettek a robot-repülőre és azzal szálltak be a nyitott stadion területére. Az akkor még csak egy rossz tréfára hajazó akció, az idei, novemberi párizsi merénylet sorozat után már egészen más értelmezési keretet nyert.

A drónokkal kapcsolatos félelem ugyanis nem megalapozatlan. Annak ellenére, hogy a jelenleg kapható robot-repülők viszonylag korlátozott repülésidővel és szállítókapacitással rendelkeznek, egy-egy apróbb, két kilót meg nem haladó robbanótöltetet képesek lennének öt vagy tíz perc erejéig a levegőben tartani.

A most közelgő, Franciaországban megrendezésre kerülő Labdarúgó Európa-bajnokság kapcsán már egészen ijesztően hat az a tény, miszerint tíz perc alatt bármelyik stadion belülről megközelíthetővé válik a levegőből. A néhol százezres tömegeket is befogadó nemzeti stadionok rendre nyitottak, így az sem kizárható, hogy több robbanóanyagot szállító drón is képes lenne pusztító hatást kiváltani.

Fontos leszögezni, hogy a közvélekedéssel ellentétben, nem csak egyféle drón létezik. Az Egyesült Államokban több mint 17 000 típust tartanak nyilván, amelynek csak egy töredéke szabad felhasználású. Ebből kifolyólag a drón-piac nagy része látens, azaz kizárólag a hadiiparon belül működő iparág. A hadi titkok alapján megépített, több millió dolláros bombázó-drónok ebből kifolyólag természetüknél fogva nem kerülnek ki a fogyasztói szemek elé.

Így feltehetően minimális annak az esélye, hogy akár az Iszlám Állam, vagy más dzsihádista szervezet képes legyen professzionális katonai bombázó drónokat megkaparintani. A fegyverek fekete-piacán ezek nem elérhetőek, nem csak csillagászati összegeik miatt, hanem egész egyszerűen a technológia sem elérhető. Ebből kifolyólag Európának egyelőre még nem kell tartania iszlamista drón-háborútól.

A hadi technológiában a defenzívára épülő vívmányok általában mindig egy lépéssel le vannak maradva, hiszen a globális fegyver-piacon mindig eladhatóbb egy pusztítást okozó rendszer, mint egy halálos támadást elhárító technológia.

Nincs ez másképp a drónoknál sem. Azonban a fokozódó terrorizmus-veszély miatt egyre több haditechnológiával foglalkozó magánvállalat is elkezdett a drón detekcióval és elhárítással érdemben foglakozni. A leggyakrabban két stratégiát érdemes megemlíteni, amely valóban képes megakadályozni egy dróntámadást.

Az egyik lehetőség, egy radar-alapú észlelő rendszer kiépítése, amely a védett objektumot teljes mértékben képes lefedni, így bármilyen berepülő idegen testet felismer. A rendszer képes olyan elektromágneses jelzéseket kibocsátani, amely megzavarja a drón mozgását, így az irányíthatatlanná válik. Ebben az esetben maguk a drónelhárítók is képesek átvenni felette kontrollt és biztonságos helyre tudják manőverezni a behatolót.

A másik lehetőség a robotika-alapú repülők likvidálása, azonban ezek nem sokkal különböznek a hagyományos rakétavédelmi rendszerektől. A hagyományos technológia hátránya az, hogy civilek lakta területen alkalmazhatatlan, így egy stadion, koncertterem támadása során nem használható. Ez a lehetőség sokkal inkább a nyers, katonai bevetéseknél, támaszpontok védelménél kerülhet szóba.

A könnyedség jegyében érdemes megemlíteni a japánok kissé gyermeteg megoldását is, amely egy külön, hálóval ellátott drón-elfogó drónt tartalmaz. Hatékonysága erősen megkérdőjelezhető, azonban fontos megemlíteni, hogy ilyen is megtalálható a hadi technológia arzenáljában.

 Mindenre.

Ahogyan a videó is szemlélteti, a híradásoktól kezdve, a katasztrófa turizmuson át, egészen a rekreációs tevékenységig mindenre használhatóak ezek a kompakt kis repülő-szerkezetek. Az egyelőre még hiányos jogi szabályozásoknak köszönhetően egyelőre csupán a vásárolók pénztárcája szab határt a drónok által lebonyolítható tevékenységeknek.

(BBC, Drone Code)