Nincs olyan, aki ne épített volna már hóembert. Azonban kevesen tudják, hogy több tudományos adat és történelmi feljegyzés is létezik a répaorrú, hólényekkel kapcsolatban.

A németalföldi lakosok a tizenhatodik században oly annyira megelégelték a korrupt helytartók viselkedését, hogy egy erősebb havazás után több száz hóembert építettek, amelyek egymással erkölcstelen tevékenységet folytattak. A feljegyzések szerint a belga lakosok ezzel akarták jelezni, hogy mennyire képmutatónak tartják a helytartók és a bírák viselkedését. A hóemberek felnőtt jeleneteinek egy erősebb napsütés vetett véget.

Egyes felmérések szerint, egy órányi intenzív hóemberépítés jótékonyabb hatással van az emberi szervezetre, mintha egy órán keresztül táncolna. Megközelítőleg 238 kalóriát éget el az, aki a nulla fok körüli hidegben szorgalmasan gyúrja a havat. Tökéletes tipp azoknak, akik a karácsonyi nagy evés-ivás után kicsit karcsúbban szeretnék kezdeni az újévet.

A japán kisvárosban, Sapporo-ban világrekordot döntöttek a helyiek. Több mint tizenkét ezer hóembert építettek – amelyek a cezúra alatt nem olvadtak el – 2003-ban, így sikerült bekerülniük a Gunniess Rekordok Könyvébe. A dolog érdekessége az, hogy a kis város lakosainak száma kevesebb, mint négyezer, így egy lakos átlagosan legalább három hóembert épített a megmérettetés során.

A francia-porosz háború egyik időszaka alatt, 1870-ben a francia nemzetőrség tagjai közül többen is művész-családból származtak, így unalmukat gyakran hóemberépítéssel űzték a fronton. Alexandre Falguiere nevű parancsnok vezetése alatt, egy három méteres hóembert is építettek a katonák vezetőjük parancsára. A honvédek el is nevezték a hóból épített lényt „Az ellenállás”-nak. A hóember elé még egy ágyút is begörgettek, így vált a francia ellenállás védjegyévé.

Zürichben a svájciak a tavasz közeledtét úgy ünneplik, hogy különleges pirotechnikai eszközök segítségével, ellenőrzött körülmények között felrobbantják a hóembereket jelezvén, hogy vége a télnek. E hagyományról még egy külön fesztivált is elneveztek, „Böögg” néven, amely az óriás, égésre kárhoztatott hóember nevét viseli. A hagyomány szerint minél rövidebb idő alatt robban fel Böögg, annál gyorsabban érkezik meg a tavasz.

Az amerikai Maine városában 2008-ban több száz önkéntes vett részt a világ legnagyobb hóemberének megépítésében. A megközelítőleg 40 méter magas és 17 méter széles hóember olyan nagyra sikerült, hogy a szemeket ábrázoló díszek traktorgumiabroncsokból voltak kirakva. Azóta sem dőlt még meg a rekord.

Amikor a firenzei Piero de’ Medici uralkodása alatt művészként dolgozott Michelangelo, gyakran kísérletezett új művészeti formákkal. Az 1494-es feljegyzések alapján egy heves havazást követően a művész az uralkodó kertjében emberalakokat kezdett gyúrni a hóból. A firenzei uralkodónak, Medicinek rendkívül tetszettek az alkotások, azonban sokáig nem élvezhette őket, hiszen az olasz telek nem a tartósságukról híresek.

Miután 1933-ban véget ért a szesztilalomnak az Egyesült Államokban ismét legálisan lehetett alkoholhoz jutni. Azonban az alkohol iparosok igyekeztek magukat távol tartani attól a társadalmi berögződéstől, miszerint az alkoholt nem lehet tisztességes formában, mértékkel fogyasztani. Így plakátjaikon hóembereket használtak, akiket esetlen részegekként tudtak ábrázolni anélkül, hogy valódi emberalakokat kellett volna használniuk. Így a harmincas évektől fogva számtalan Jack Daniels, Miller vagy Schlitz plakáton lehet hóembereket látni.

(MentalFloss)