A föld hét milliárd lakosából több mint két milliárdan vallják magukat kereszténynek, de a karácsonyt rengeteg nem vallásgyakorló ember is ünnepli a világ számos pontján. Az Egyesült Államoktól, hazánkon keresztül, egészen Japánig rengeteg különböző hagyománya van annak, hogyan is ünnepeljük meg Jézus születésnapját. 

Tekintve, hogy az ország földünk déli féltekéjén helyezkedik el, a decemberi évszak aligha jelent egyenlőt a hideggel. A dél-afrikaiak ilyenkor szabadtéri sütögetéssel múlatják az ünnepeket, mégpedig egy hagyományos étellel, amit csak karácsonykor fogyasztanak. Ez az étel nem más, mint a császárlepke bábja, amit forró olajban sütnek ropogós ünnepi falattá.

Az ázsiai szigetországban annak ellenére, hogy kevés a keresztény, mégis él a karácsonynak egyfajta hagyománya. Nagy népszerűségnek örvend ilyenkor a japán kalligráfiával díszített, papíralapú üdvözlőlapok egymásnak való küldése, azzal a furcsának tűnő kikötéssel, hogy az üdvözlőkártya nem tartalmazhat piros színt. Ennek oka, hogy Ázsiában a néphiedelem szerint a piros szín a gyászé. Így a karácsonyhoz itt Európában illő piros színű tárgyakat Japánban mellőzik. A vörös adventi gyertyáktól, a télapón át, egészen a vöröses karácsonyfa gömbökig, minden ilyen jellegű tárgy megjelenítése és használata tilos, mondván szerencsétlenséget hoz.

A skandinávok nem csak a mérhetetlen alkoholfogyasztásról híresek, hanem örökös melankóliájukról is, amely még a búskomor magyar embereket is messze túlszárnyalja. A finnek búbánata olyan mértéket ölt karácsonykor, hogy ősi hagyomány szerint ilyenkor a temetőiket keresik fel, ahol egy-egy gyertyával elhunyt szeretteiket köszöntik. Első hangzásra elég morbidnak tűnhet, azonban amikor sok száz család mécsesekkel járja a temetőket, akárcsak idehaza halottak napján a pislákoló gyertyafényben sokkal barátságosabbá és meseszerűbbé válnak a sírhelyek.

Azt tudjuk, hogy az angolok furcsák,  egyszerre az európai kontinens részei is meg nem is. Ebből kifolyólag a karácsonyt is kissé sajátosan ünneplik. Például az ajándékokat nem szenteste, hanem 25-én, karácsony napján bontják ki. Továbbá nem a Jézuska hozza a tengernyi meglepetést, hanem a Mikulás, aki központi figuraként az angol családok házaiban még ehet is. 24-én éjjel az angol családok egy pohár tejet és teasüteményt tesznek ki a pocakos puttonyosnak.

A hollandok számára fontosabb a mikulás, mint a karácsony. A holland gyerekek ajándékaik túlnyomó részét ekkor kapják. Ami még érdekes a hollandok Mikulását illetően, hogy  merítve évszázados koloniális hagyományaiból,  azokból az időkből, amikor még rengeteg  különböző gyarmat tartozott az országhoz, a holland Szent Miklós segítői színesbőrű manók. Az elmúlt években azonban, az egyre píszíbb, nyugati világban számtalan vita övezte Hollandiát, amiatt hogy mégis milyen dolog néger rabszolgamanókkal megjeleníteni a gyermekek örömét szolgáló Mikulást.

Dél-Afrikához hasonlóan szintén nyári időjárásban ünneplik az ausztrálok is a karácsonyt. Olyannyira, hogy a szörf- és tengerpartkultúra jegyében nem ritkán egyenesen szörfdeszkán érkezik a hullámokból a Mikulás. A karácsonyfaállítás a homokos tengerparton a harmincfokos hőségben zajlik, amit egy jó kis sütögetéssel egészítenek ki. Az ausztrál karácsonyi rítusok távolról nem ismerik a mi didergős, forró teás, havas karácsonyunkat.

A dánok paranoiások, legalábbis karácsonykor biztosan. A hagyomány szerint ilyenkor egy kis, gonosz koboldtól  „Nissétől” tartanak. Ez a kobold mindenáron azon van, hogy elcsenje a gyermekek ajándékait. Így Nissének, a koboldnak december minden napján, egészen huszonnegyedikéig egy tál reggelit kell kikészíteni, nehogy mérges legyen és ellopja a karácsonyi meglepetéseket.

Indiában kisebbségben élnek a keresztények, azonban még így is megtartják a karácsonyt. Az éghajlati tényezők miatt az indiai keresztények karácsonyfája, általában  mangó- vagy banánfa szokott lenni. Az egzotikus fákat ugyanúgy díszítik mint mi, azonban sokkal jellemzőbbek a gyümölcsből, vagy a természetes anyagokból, kézzel készített díszek.

(Fox)