A demokrata elnökjelölt nem hisz az iszlám szélsőségesek megbélyegzésében, szerinte az iszlám hívők csak még radikálisabbak lesznek, amennyiben nem beszélnek kellő tisztelettel az iszlámról. Arról, hogy mi lenne a dzsihádisták elleni küzdelem megfelelő megoldása azonban nem esett érdemben szó Hillary Clinton részéről.

Hillary Clinton elégedett. Szerinte az Egyesült Államok most ott van, ahol lennie kellene. Az elnökjelölt egy átfogó katonai stratégiát vizionált, azonban konkrétumokra nem tért ki. Véleménye szerint helyesen cselekedett az USA, amikor az általa mérsékeltnek nevezett terroristákat képeztek ki Bassár al-Asszád ellen, azonban most ugyanezt a stratégiát az Iszlám Állam ellen kellene alkalmazni.

Álláspontja szerint nem jár ez kiemelt nemzetbiztonsági kockázattal, így nem szigorítaná érdemben az akár Közel-Keletről érkező menekültek elbírálását. Szerinte elég, ha az átvizsgálások alaposak, de a San Bernardino-i merénylet után sem akadályozná meg azt, hogy az USA befogadjon menekülteket.

A média-vita kibontakozása után, több ízben is felmerült a moderátor jóvoltából, hogy vajon mennyire lenne népszerű egy olyan elnök az Egyesült Államokban, amelyik már nem egyszer került kínos helyzetbe a nagyvállalatokkal ápolt kapcsolata miatt. Ugyanis Clintonnál többször is felmerült már a múltban, hogy több szálon is kétes megállapodások és érdekérvényesítési stratégiák fűződnek nevéhez, amelyeket az eleve nem túl népszerű, kisembereket kisemmiző szupervállalatok támogatásáról szóltak.

Amennyiben Hillary Clinton nyerné meg az Egyesült Államok elnökválasztását, férjének, Bill Clinton-nak igencsak sajátos szerep-zavara lenne. Ugyanis a hagyományos felállás szerint, First-lady még soha sem viselt férfinevet az USA történelmében.

Az elnök-jelölti vita végén az utolsó szó jogán Hillary bedobott egy meglehetősen furcsa mondatot, miszerint „az erő legyen veletek”. Kikkel, a nézőkkel, a demokratákkal, a dzsihádistákkal vagy Trumppal? 

A média-vita hajrájában megosztó álláspontok ütköztek a demokraták között, miszerint vissza kell-e szorítani a fegyvertartásból adódó visszaélések számát. Szemmel láthatóan a demokraták sem képviselnek igazi, kiforrott álláspontot, hiszen egy heves vita keretében cáfolták egymást a jelöltek.

Még a demokraták közül többen is kritizálták az elnök-jelöltet, miszerint nem lehet csak úgy megdöntögetni államokat és elvárni, hogy tökéletes simasággal azok politikai rendszereik újjászülessenek. Clinton számára ezek érzékeny területeknek bizonyultak, hiszen államtitkári regnálása alatt Líbiát és Irakot is az USA olyan annyira destabilizálta, hogy azóta is polgárháborús viszonyok uralkodnak a térségben.

(Politico)