Most kivételt tettem, és ha már rászántam az időt, hát úgy vélem, érdemes néhány gondolatot hozzáfűznöm – már csak azért is, mert olyan szerzőről van szó, akit ebben a műfajban nagyra tartanak, és nem csak a saját ideológiai táborában kedvelik az írásait.

Tóta W. Árpád a szerző. Róla és a felfogásáról akarok megjegyezni néhány dolgot, véletlenül sem a bulvár témáról, amiről a cikke szólt. Azon rágódjon, akit efféle gumicsontok szórakoztatnak.

Első mondata, ami a nyakatekert bevezető után fölkeltette a figyelmemet:

(A jelenlegi magyar kormányra céloz a szerző.)

Ez tényleg jogos felvetés lehet, csak fölvet egy még jogosabbat. Mondjon nekünk a szerző egy korábbi magyar vagy jelenlegi európai rezsimet, kormányzatot, kurzust, amelyikben szerinte erkölcsös dolog spin-doctornak vagy akárminek, pl., újságírónak lenni.

Erkölcsös dolog mások véget nem érő cikizéséből élni? Erkölcsös dolog azzal pénzt keresni, hogy mindenkit alázunk, gyalázunk, aki nem a mi szekerünket tolja?

A demokrácia, a kapitalizmus verseny. Épp a liberálisok imádják ezt hangoztatni. Erkölcsös dolog részt venni a versenyben vagy sem? Erkölcsös dolog sikeresnek lenni, vagy csak a vesztesek lehetnek erkölcsösek?

Az a helyzet, hogy a függetlenség a leghazugabb, legképmutatóbb kifejezés ebben a mai világban. Az Indexet, vagy azt a médiumot, ahol Tóta W. éppen nyomul, talán nem fizeti senki? Vajon nem tartozik semmilyen szekértáborhoz? Az ő fizetése az égből száll alá? Valaki fizeti, és ő azt szolgálja ki, aki fizeti. Ugye nem akarja elhitetni senkivel, hogy az ő megbízója senki más, mint az egyetemes, nagybetűs Morál? Ez nagyon poros lenne.

A cinizmus magyar bajnoka ne etessen már minket hollywoodi erkölcsi frankókkal, mert besírok!

Attól még, hogy fizetnek neki, tökéletesen egyetérthet, őszintén és szívből jövően a megrendelőjének a világnézetével, álláspontjával, politikájával. Ezt senki helyette eldönteni nem tudja, ez mindenkinek saját lelkiismeretére van bízva.

Sajnálom, ha most kell megtudnia, (amit erősen kétlek), de nincs független újságírás, nincs független szakértő, nincs független intézmény. Elkötelezettség, elfogultság, pénz és hatalom. Ezek léteznek.

Szóval a nyílt szókimondás nevében, a parasztvakítás és népbutítás elleni nagy morális küzdelemben, abba kellene hagyni ezt a szemforgatást azzal kapcsolatban, hogy ki, melyik rezsimben vagy gazdasági-politikai érdekszférában milyen munkát vállal.

De jön egy újabb figyelemreméltó mondat Tóta W. írásművében:

Tényleg ilyen sokat gondol Tóta W. egy politikai tanácsadóról? Nyugtasson meg, hogy nem, csupán picikét népbutít, parasztvakít. Nem annyira, mint egy spin doctor, csak úgy indexesen, erkölcsösen.

Kérdem én a nép egyszerű, fafejű fiaként: akkor minek tartunk középiskolai tanárokat, ha nem gondoljuk, hogy leginkább ők alakítják az ország jövőjét? Tóta W úr, járt maga iskolába?!  Az írásából nem úgy tűnik. Ekkora hülyeséget még egy entellektüeltől is meg kell süvegelni. A hivatalnokok dolgába most ne is menjünk bele. Nekik aztán biztos semmi közük a mindennapok alakulásához, vagyis az ország jövőjéhez.

Tehát elmondom, lassan, hogy az is megértse, akinek a pokoli felvilágosultságtól ez nehezen megy: a középiskolai tanár, amióta világ a világ, sokkal inkább alakítja egy ország jövőjét, mint akár egy politikus, akár egy tudós vagy egy spin doctor. Ha ezt Tóta W. tényleg nem tudja, akkor nagyon ostoba, ha meg tudja, de úgy tesz, mintha nem tudná, akkor hazug, álszent demagóg. Tóta W nyelven: szar arc.

És akkor hol van a többi írástudó? Hol van ő maga, vagyis az újságíró, közíró? Nem arra tartanak minket is az emberek – mert ugyebár mi kézzel fogható értéket amúgy nem hozunk létre –, hogy azért valami hasznunkat nekünk is vegyék azáltal, hogy alakítjuk az emberek gondolkodását, ízlését, világnézetét, erkölcsiségét – vagyis az ország jövőjét?

És ha már itt tartunk. A spin doctornak amúgy nem az a dolga, hogy korrekt módon tájékoztasson és megalapozott, minél kevésbé „megvett” gondolatokat osszon meg a nyilvánossággal. Az újságírónak viszont ez lenne a dolga. Nem az, hogy ócska pletykákból fújjon nagy morális buborékot maga köré.

Az újságíró szintén sokkal inkább alakítója az ország jövőjének, mint a spin doctor vagy akár a politikus. Minden áldott nap löki a vakerját a hír- és információdömpinggel sokkolt népnek, akik isszák a szavait, mint Szása a vodkát. Õ az írástudó, az értelmiség, a független, a szakértő, a megmondó, az erkölcsi tótumfaktum.

Vagy netán Tóta W. csak egy pojácának tartja magát, aki nem ért semmihez, ezért inkább irka-firkál hülyeségeket?

Akár így, akár úgy, furcsa, hogy ennyire lenézi a népet, amelynek ízlését, gondolkodását, véleményét ő sokkal inkább alakította az elmúlt években, évtizedekben, mint bármelyik politikus, vagy politikai tanácsadó.

No, és milyen szellemi táplálékot kapott, aki Tóta W. és a hozzá hasonlók írásain nevelkedett?

Legfőképpen fikázást minden mennyiségben. Mindennek a fikázását, szellemesen vagy kevésbé szellemesen, okosan vagy kevésbé okosan, de főként sok trágársággal.

De most jön a legjava, vagy inkább a legsúlyosabb. Mindezek után mit gondol szerzőnk Magyarországról és rólunk, magyarokról.

Vagyis Tóta W szerint Magyarország ma ilyen. Ilyenek a magyarok. Gyűlölködők, irigyek, megkeseredettek, tévelygők, pszichopaták, paranoidok, betegek és örömtelenek.

Először is, ha én ezt gondolnám Magyarországról, azonnal elmennék innen. Tóta W. vajon miért nem teszi? Lehet, hogy attól fél, ha ő elmenne, eggyel kevesebb gyűlölködő, irigy, megkeseredett, tévelygő, pszichopata maradna itt? Avagy ő ebben érzi jól magát? Fura ízlése van.

Második kérdés: ha szerinte most ilyen borzalmasan szar ez az ország, meg ez a nép, akkor mikor volt más, normális, szeretetteljes, büszke, felszabadult? Medgyessy két éve alatt, vagy inkább utána Gyurcsány-Bajnai idejében? Vagy az első Orbán-kormány idején? Melyik korábbi kormány idején? Vagy a diktatúrában? Szállasi alatt? Vagy a Horthy korszakban? Vagy esetleg szerinte már a Honfoglaláskor ilyenek voltunk: irigy, gyűlölködő, paranoid, pszichopaták? Mert, ha igen, akkor mégse azok tehetnek róla, akiket ő felsőbbrendű megvetéssel hétről-hétre fikáz, ahogy tud.

Tóta W. lenézi, sőt, sértegeti, zombinak tekinti azokat, akiket hiába oltott a (hogy tótawés legyek) kurvára intelligens sziporkáival éveken keresztül, mégsem szavaznak a nagy nyugati liberalizmusra.

Tán csak nem azért, mert nem tudott nekik semmilyen pozitív példát mutatni, csupán az irigy, paranoiás, gyűlölködő liberális fikázást, amelynek egyetlen tanulsága, hogy a szar is le van szarva?

Szóval Tóta W szerint ilyenek a magyarok. A többségük.

De létezik, persze, egy kisebbség, egy elit, intelligens, (szakállas és szemüveges) felsőbbrendű többség, akik nem ilyenek. Toleránsak, nyitottak, kulturáltak – és nekik kellene irányítani a többséget. Az lenne az ő demokráciájuk. Értjük. Ennyi az egész. Tóta W. kisebbség akar maradni, de közben irányítani akarja a többséget. A többséghez nem akar tartozni, mert az számára ciki, snassz, totál intellektuális kudarc. Csak sajnos az átkozott demokráciában a buta, zombi többség számít. Sehogy se jó.

Értelmiségi is akarok lenni, elit is, kisebbség is, de hatalom is. Félénk vagyok, de hódítani akarok. Vagy inkább falánk vagyok, de lódítok.

Ez Tóta W. és a hozzá hasonlók kis köre. Értelmiségi, de nem értelmes. Tájékozott, de felületes. Erkölcsi magaslat a fizetett tollforgatók mocsarában. Engem ez a fajta erkölcs nem érdekel.

Tóta W. írásainak tartalmát, üzenetét, alapállását sose kedveltem, nagyon messze áll tőlem. De régebben legalább vicces volt, szórakoztató, és ami enné fontosabb, nem tűnt olcsónak és képmutatónak.

No, amivel most előrukkolt, az olyan, mint a látványpékségek kínálata. Műanyag hulladék, sok rosszindulattal. Esküszöm, hiányolom belőle a trágárságot, amire amúgy nem vagyok vevő, de pl. Tóta W. írásait korábban feldobták. Legalább volt bennük valami. Már az sincs. Semmi nem jó neki. Minden savanyú. A szőlő, a csokoládé, a só, a minden.  Szar lehet ma Tóta W-nak lenni. Jobbulást!