Ügyintézés fénysebességgel
2015.12.03. 16:01
Nekem mindig ez jut eszembe, mikor a magyar állami ügyintézésre gondolok. Lassúság, unalom, "kedves" ügyintézők... Ha létezik olyan, hogy "ügyintézésfób", na akkor én pont ilyen ember vagyok. Paranoiásan ódzkodom bármilyen ügyintézéstől. Emlékszem, még az egyetemi éveim elején lejárt személyigazolvánnyal jártam legalább másfél évig. Aztán Anyám nagy nehezen rávett, hogy csináltassak egy újat. Az élmény csak erősített a fóbiámon. Szegeden különösen "jó" tapasztalatokat szerezhet az ember, mikor a Huszár utcában tölti el a napja felét.
Mikor már az utolsókat rúgod, a ledtábla végre a te sorszámodat mutatja. Ekkor az összes létező boldogsághormon felszabadul a szervezetedben, és szó szerint berepülsz, berobbansz az ügyintéző irodájába.
Pár hete elterveztem, hogy a már 3 éve lejárt útlevelem helyett csináltatok egy újat. Egyből jött a gyomorgörcs, a fóbia, nem igaz, hogy már megint ezzel kell szarakodnom...
Nem vártam sokat a dologtól. Gondoltam, hogy a 3-4 óra sorban állás most max 1-2 órára rövidül. Tévedtem. Az ügyintézés fénysebességgel zajlott.
Elégedetten és mindössze 15 perc kormányablakban töltött idő után léptem újra az utcára. Az ügyintézés szakszerűen és dinamikusan zajlott. És még az ablakos néni is tök jó arc volt!
1. Értetlenség
2. Lassúság
3. Inkompetencia