Rendes magyar konzervatívként soha nem szerettem az orosz politikát. Putyintól meg egyszerűen feláll a hátamon a szőr (jó, Obamától is, de máshogy). Most azonban bármit is teszek, nem tudok nem szolidaritást érezni irántuk repülőgépük lelövése és katonájuk teljesen értelmetlen halála kapcsán. Pedig nagy támogatója vagyok a NATO-nak és örülök, hogy NATO tagok vagyunk. Ennek ellenére, amit Erdogan tett, az inkább az ő személyes ambícióiról és problémáiról árulkodik, mintsem ésszerű reálpolitikáról (mert ha nem is nyilvánították ki, szinte bizonyos, hogy személyesen ő rendelte el az orosz gép lelövését).

Erdogant láthatólag Európa kiszolgátatottsága és legutóbbi parádés választási győzelme olyan állapotba hozta, amitől istenné válása már csak egy aprócska lépésre van. Nem vonom kétségbe, van mire nagyfiúnak lennie.

• A NATO-ban a második legnagyobb létszámú hadsereggel rendelkezik 
• Fél milliónál is több azonnal bevethető katonája van.
• Saját hadiipara meglehetősen erős és Amerikától modern technológiát is vásárolhat.
• Geopolitikai jelentősége és növekvő gazdasági súlya, a környezetében lévő országok gyengülése, szétesése bizonyosan újra előhozza a törökökből a birodalmi álmokat.

Mindezek ellenére van az esetnek egy - a hülye gyerek elmegy a buliba és beleköt a legnagyobb bengába, mert vele van a karate világbajnok és ettől nagyon bátor lett - feelingje.

Törökország a NATO és a nyugat kontójára lövöldöz orosz gépeket. Tudja, hogy semmi esély a nyílt megtorlásra. Nem véletlenül nem történt ilyen eset ötven éve.

Nem gondolhatjuk azonban egy ilyen politikusnál, mint Erdogan, hogy nincs semmi számítás az akció mögött és hogy véletlen az időzítés.

A franciák épp most akartak összehozni egy nagykoalíciót az ISIS ellen, amire úgy nézett ki meglehetősen jó az esély. Putyin és Hollande találkozója esedékes volt. Ahogy azonban a nemzetközi elemzők is kiemelik, és hát mi magunk is gondolhatjuk, a nagykoalíció most már nem valósul meg.

A számításba azonban csúszott egy hiba. A NATO és Európa viszont abban érdekelt, hogy Törökország hosszú távon ne legyen jóban Oroszországgal. Így jelenleg a rövid távú hátrányokat bőven kompenzálják a hosszú távú előnyök. Törökország ezzel a konfliktussal elvesztette legnagyobb aduját, hogy egyes kérdésekben megpróbálja kijátszani egymás ellen az orosz és nyugati érdekeket és így csikarja ki a legjobb árat.

A közel-keleti konfliktus hatásait illetően előbb utóbb nem szorul majd Európa Törökország kegyeire, de Törökország hosszú távon igenis rászorul az európai gazdasági kapcsolatokra. Ráadásul a kurd kártyát egyre erőteljesebben képes kijátszani a nyugat az orosz konfliktus után és ezek már nem csak szavak, amióta az iraki kurdok saját hadsereggel rendelkeznek.

A lényeg, hogy a nyugat diplomáciai játéktere a népvándorlás megállítása után jelentősen nőni fog. Így Erdogan, hiába ül ma győzelmi ünnepet, ezen a húzásán végül veszíteni fog.

Egy dolgot azonban megtudtunk az ügy kapcsán és ezt megköszönhetjük Erdogannak. Putyin nem egy őrült diktátor, hiszen a világ második legerősebb hadseregével a háta mögött is képes józan és a világ érdekeit figyelembe vevő döntéseket hozni. Nyugodtan, államférfihoz méltón viselkedik. Ne legyenek azonban kétségeink, ez nem csökkenti a későbbi, hideg fejjel véghez vitt bosszú esélyét.