Mielőtt kifejtenénk, hogy kik is ezek az idegenek és mit is csináltak, fontos megjegyeznünk egy-két dolgot a korabeli Egyiptomról. A birodalom történetében többször tapasztalhattunk átmeneti időszakokat, amikor az ország több részre szakadt. A mi időszakunkban is valami hasonló dolog történt. A központi hatalom a Kr. e. 1700-as évektől elkezdett gyengülni, a fáraók képtelenek voltak ellenőrzésük alatt tartani a megszerzett területeket, a hükszószok hatalomátvételével pedig egy huzamosabb ideig három részre szakadt az ország, széttöredezett a birodalom. Északon és a Nílus deltájában (Alsó-Egyiptom) az idegenek, Thébában a 17. dinasztia fáraói, délen (Felső-Egyiptom) pedig Núbia vezetői uralkodtak.

A hükszószok eredetéről ma is nagyon sok vita van a történészek között, hogy vajon kik is ők és honnan jöttek. Annyi biztos, hogy egy nyugati sémi népcsoport adhatta a bevándorlók gerincét, és valószínűleg a Közel-Keletről, Palesztina területéről érkezhettek Egyiptom területére.

Lehettek még köztük kánaánita és hurri népcsoportok is, legalábbis a ránk maradt nevek erről árulkodnak. Sőt, merészebb feltételezések szerint akár indoeurópai árják is előfordulhattak a soraikban, akik a közel-keleti népvándorlás miatt érkezhettek Egyiptomba, amelyről sorozatunk előző részében már szót ejtettünk. Legvégül van olyan nézet is – ez elsősorban Iosephus Flavius zsidó történetíró és hadvezér nevéhez köthető – miszerint a hükszószok maguk is zsidó származásúak voltak.

Manethón egyiptomi pap és történetíró így írt a hükszószokról:

Manethón nem láthatott tisztán, főleg az akkori gyűlölködő forrásanyagok tükrében. A hükszószokat követő dinasztiák pedig mindent megetettek, hogy az elnyomók emlékét végképp kitöröljék Egyiptom történetéből.

Manethón állításával szemben – mely szerint a bevándorlók jelentős része nomád volt – a régészeti leletek egy urbanizált népességről árulkodnak. A hirtelen beáramlás tézise sem állja meg a helyét. Inkább évtizedek alatt történő beszivárgásról, bevándorlásról beszélhetünk, amely valószínűleg a Kr. e. 18. század környékén kezdődhetett, és az egyiptomi alsóbb néprétegeket érinthette leginkább.

Az sem igaz, hogy Széth istenségét – aki egyébként Ozirisz gyilkosa volt– tisztelték, míg az ősi egyiptomiak által nagy becsben tartott Ré-t mellőzték. Az idegenek tiszteletben tartották az egyiptomi szokásokat. Alsó-Egyiptom és a Nílus deltája feletti ellenőrzést az egyiptomi fáraók 13. dinasztiájának idején vették át és itt több mint 100 évig voltak uralmon.

Több jelentős hükszósz uralkodóról van tudomásunk, de nagyon sok az elbizonytalanító információ. Az amulettként és pecsétként szolgáló skarabeuszokon például nagyon sokszor szerepel kitalált királynév. Ugyanis azt hitték, ha egy uralkodó neve rajta van az amuletten, akkor nagyobb mágikus energiával rendelkezik.

A hükszószok legnagyobb ellenfele Théba volt. Apóphisz uralkodásának elején még béke honolt a két országrész között, de a hükszósz uralkodó nem nagyon szerette volna, hogy Théba megerősödjön, ezért mindenképp ki akart provokálni egy háborút. Thébai vazallusának, a 700 kilométerre uralkodó Szekenenrének ezért üzenetet küldött, hogy a vízilovak ordítása miatt nem tud nyugodtan és békésen aludni. A korabeli diplomácia nyelvén ez annyit jelentett, hogy Apóphiszt zavarta a thébaiak vadászata a Nílus deltájának környékén. Komoly háború ekkor azonban még nem robbant ki a két fél között.

Szekenenré fia, Kamosze szintén háborúzni akart az idegenekkel. Thébaiként nem tartotta normálisnak, hogy egy ázsiaival és egy núbiaival kell osztozkodni a birodalmon. Kamosze tanácsadói javaslatainak ellenére megtámadta Apóphiszt. Először Neferuszi városa ellen vonult. Lakosságát lemészárolta vagy rabszolgaként szétszórta Egyiptom területén. Aztán a Níluson északra hajózva egészen Avariszig, a hükszósz fővárosig jutott. Apóphisz háremhölgyei rettegve nézték a thébaiak seregét, és azt, hogy városukat Kamosze katonái kifosztják. Ez azonban még mindig csak egy megfélemlítő akció volt a thébaiak részéről.

A hükszószok utolsó erejükből még megpróbáltak visszavágni a thébaiaknak. Núbiával szerettek volna szövetséget kötni, így harapófogóba szorítva ellenfelüket, de hírnöküket Kamosze katonái elfogták és lemészárolták. Több évnyi csend után végül Kamosze öccse, I. Jahmesz számolt le végleg az idegenekkel.