A világ vezetői a törökországi Antalyában ültek össze a G20-csúcs keretében. A találkozót a párizsi terrortámadás, a DAES jelentette veszély és kihívás dominálta.

A zárónyilatkozatban a következők szerepeltek:

• hírszerzési együttműködés, információk megosztása
• online kommunikáció megfigyelése
• a terroristák pénzhez jutásának megakadályozása
• a konfliktuszónából hazatérni próbáló külföldi dzsihadisták lefülelése érdekében javítani fogják a határok védelmét
• erősítik a nemzetközi légi forgalom biztonságát
• az interneten a korábbinál keményebben fellépnek a terrorista propagandával szemben

A DAES révén egy globális fenyegetést jelentő, példátlan kegyetlenséggel, agresszíven terjeszkedő dzsihadista terrorszervezettel nézünk szembe. Ezt a párizsi terrortámadás előtt is tudtuk. A világ vezetői jöttek rá, hogy a titkosszolgálataik együttműködésére van szükség? Azért ehhez nem kell biztonságpolitikai szakembernek, vagy valamelyik világhatalom képviselőjének lenni. Információk megosztása? Kapcsoljuk le a Szíriából visszatérő dzsihadistákat? Ezekhez a felismerésekhez talán elég lett volna a politikusoknak a józan eszükre hagyatkozniuk. Online kommunikáció megfigyelése? Ebben mindenkinek nagy gyakorlata van...

Miért kellett a párizsi mészárlásnak megtörténnie ahhoz, hogy az együttműködésnek ez a minimális szintje megvalósuljon? A választ a következő ábra is jól illusztrálja: a térség tele van érdekellentétekkel, a konfliktusnak több párhuzamos felülete van.

Az előzetes várakozásokkal szemben Obama és Putyin mégis összedugták a fejüket. A megbeszélés során a következőkre jutottak: Szíriában tűzszünetre és politikai átmenetre van szükség. A politikai átmenetnek pedig az ENSZ közvetítésével, a szíriai rendszer és az ellenzéke között folytatandó tárgyalások eredményeként kell végbemennie. Ez a megállapodás egy esetleges amerikai-orosz együttműködés lehetőségére is utalhat, ráadásul a párizsi terror és az orosz utasszállító elleni merénylet is közelítheti a két felet, de a közös fellépésnek még mindig vannak korlátai.

Az USA-nak a következő dilemmával kell szembenéznie: hogyan tudja mozgósítani a koalíciót anélkül, hogy még jobban bevonódna a háborúba. A talányos "leading from behind" külpolitikai koncepció (ami szó szerint annyit tesz: a hátulról, a háttérből vezetni) valami ilyesmit takarna: úgy vállalni vezetőszerepet, hogy Obama közben nem szegi meg két évvel ezelőtti ígéretét. No boots on ground – vagyis nem küldünk amerikai katonákat a szír frontra.

Ugyan november 3-án Obama bejelentette, hogy néhány tucat különlegesen kiképzett katonát küld Szíriába, de kizárólag tanácsadói-kiképzői feladatok ellátására. Többször is leszögezte, harci egységek nem léphetnek szír területre, az USA nem fog belépni a polgárháborúba. Ezt az amerikai kormányzati álláspontot egyelőre úgy tűnik, hogy a párizsi merénylet sem tudta felülírni.

Szergej Lavrov mókásan így összegezte az ENSZ-ben az oroszok nézőpontját:

A hivatalosan a DAES elleni beavatkozással Putyin csak összekuszálta az amúgy sem egyszerű szír szálakat: gyakorlatilag mindenkit bombáznak, akit Asszad ellenségének tekintenek. A tárgyalások során az oroszok egy dologhoz végig ragaszkodtak: Asszadnak maradnia kell. Ebből alapvetően a mostani csúcson sem engedtek az oroszok, bár Cameron beszámolója szerint az álláspontok kezdenek közeledni:

Cameron optimista hangnemet ütött meg, és igaza is lehet. Az orosz-amerikai kapcsolatok az elmúlt időszakban olyan szinten megromlottak, hogy ahhoz képest minden kis lépés javulásnak számít. Dmitrij Peszkov, a Kreml szóvivője így összegezte a megbeszélést:

Törökországnak meglehetősen ellentmondásos a DAES-sel való viszonya, az egész pedig a kurd kérdésre vezethető vissza. A júliusi megállapodás alapján a törökök csatlakoztak az amerikai koalícióhoz, és átengedtek két, stratégiai jelentőségű légi bázist az amerikaiaknak. Az alku részeként Erdogan amerikai támogatást akar elérni egy átmeneti/biztonsági övezet létrehozásáról szóló tervhez.

A szír határ mentén 110 km hosszan húzódó, Szíria területére 64 km mélyen benyúló szakaszon az Iszlám Állam jelenleg közvetlenül határos Törökországgal. A hivatalos török indoklás szerint a biztonsági zónával  egy "terroristamentes" övezet akarnak létrehozni, hogy távol tartsák magukat a DAES-től. Terrorista alatt természetesen elsősorban a PKK-t és a szíriai kurdokat értik. Egyes elméletek szerint a törökök igazából azért csatlakoztak a koalícióhoz, hogy ellenőrzés alatt tudják tartani a kurdok területi követeléseit.

Ha röviden és leegyszerűsítően akarnánk összegezni a szaúdiak szerepét ebben történetben, azt mondhatnánk, hogy az USA szövetségese pénzeli a dzsihadistákat. Az első pillanattól kezdve rengeteg embert izgatott a kérdés: honnan jön a pénz? Ki finanszírozza az Iszlám Államot? Az olajbevételek mellett első számú gyanúsítottak az öbölállamok és Törökország voltak.

(Mindeközben a Pentagon hétfő délután értesítette a kongresszust, hogy több ezer intelligens bombát adna el Rijádnak.)

A dzsihadisták pénzügyi támogatásának kérdése a G20 csúcson is napirendre került. Putyin meglehetős nyíltsággal célozgatott:

Érthetetlen, hogy telhetett el ennyi idő az öbölállamok felelősségre vonása nélkül. A G20-as nyilatkozatok ebből a szempontból reménykeltőek. Ha valóban megszületett a szándék és sikerülne elzárni a szaúdi pénzcsapot, egy lépéssel közelebb kerülhetnénk a DAES megfékezéséhez.

(Reuters, Bloomberg, Atlantic)