Habár a Perzsa-öböl Menti Együttműködési Tanács (GCC) országa ellenezték az orosz intervenciót Szíriában, most eléggé úgy tűnik, hogy mégis szövetséget kötnek Putyinnal.

Mialatt Bécsben arra készülnek, hogy megtartsák a Szíria helyzetéről szóló második körös egyeztetést Oroszország és az Egyesült Államok között, egyre nagyobb az a meggyőződés az öbölállamok döntéshozói között, hogy a megoldást a régió problémájára – különösen Szíria esetében – Rijád és Teherán hozhatja el.

Az október 30-i egyeztetés tűzszünetet eredményezett, de abban nem sikerült megállapodni a feleknek, hogy hogyan is lehetne megoldani a konfliktust.

Irán egyre inkább megkerülhetetlen kulcsszereplő a régióban, különösen a szíriai válságban. Szerdán Teherán még azt mondta, nem tudja, hogy részt fog-e venni a második bécsi fordulón, ami szombaton veszi kezdetét. Vitathatatlanul nagy szerepe van Iránnak a regionális válságokban, különösen Irakban, Jemenben, Szíriában és Libanonban; de ugyanúgy fontos játékosok maradtak az öbölállamok is.

Ez magyarázza azt a katari javaslatot, amelyet szeptemberben nyújtottak be az ENSZ Közgyűlésen, és amely arra szólítja fel a feleket, hogy indítsák be az arab-iráni párbeszédet a megosztott Közel-Keleten a válságok – főleg a szíriai válság – megoldása érdekében.

Sok megfigyelő számára nyilvánvaló, hogy azok az országok, amelyek támogatják a szíriai polgárháborút és egyben Basar el-Asszád eltávolítására törekednek (tehát Törökország, Szaúd-Arábia és Katar) nem akarják majd, hogy Oroszország katonai beavatkozása megváltoztassa a játékszabályokat, meggyengítve az általuk támogatott fegyveres szír ellenzéket.

Egyre nyilvánvalóbb az is, hogy Oroszország nem csak az Iszlám Államot és csatlósait, hanem a szaúdiak, törökök és katariak által támogatott moderált szír ellenzéki csoportokat  is támadja – azokat csoportokat, amelyek az amerikai különleges erők képeztek ki, és amelyekre a regionális kulcsszereplők támaszkodnának a rezsimváltás során.

Hogy megértsük a szaúdiak és más öböl-államok érintettségét a szíriai konfliktusban, figyelmet kell fordítanunk a szaúdiak részvételére a jemeni harcokban.

Az is elképzelhető, hogy a szíriai polgárháború regionális háttértámogatói olyan fegyverekkel erősítik protezsáltjaikat, amely segíthetnek nekik felvenni a harcot az orosz légicsapásokkal szemben. De ugyanígy lehetséges, hogy Moszkva elkezd olyan fegyvereket átadni a huti lázadóknak Jemenben, amellyel sikeres ellentámadásokat hajthatnak végre a szaúdi vezetésű koalícióval szemben.

És arról se feledkezzünk meg, hogy az oroszok akkor döntöttek a szíriai beavatkozás mellett, amikor az Egyesült Államok és az Öbölmenti Együttműködési Tanács országai között bizalmi válság alakult ki az iráni atom megállapodás következtében.

Egyre inkább erősödik az öbölmenti országok körében az a benyomás, hogy az Obama-kormány elhatározta, akár a velük való kapcsolat megromlását is kockáztatva erősíti kapcsolatait Iránnal. Másfelől a GCC-országai is azon vannak, hogy Európával és Oroszországgal párbeszédre lépjenek. Ez ugyan koránt sem azt jelenti, hogy az Öböl-térség feladná az amerikai stratégiai partnerséget, de arra utal, hogy a Bahrein, Kuvait, Omán, Katar, Szaúd-Arábia és az Egyesült Arab Emírségek új szövetségesek felé kacsintgatnak.

Ez a kettős játszma is újabb bizonyítéka annak az arab világon belüli megosztottságnak, amely az oroszok regionális szerepvállalását követően bontakozott ki.

(Al-Jazeera)