Helmut Schmidt 1918. december 23-án született. Végigharcolta a második világháborút, az 1. páncélos hadosztállyal megfordult a keleti fronton, illetve részt vett a Wehrmacht utolsó, kétségbeesett offenzívájában az Ardennekben.

Schmidt 1945-ben brit hadifogságba került, náciellenessége azonban annyira nyilvánvaló volt, hogy még abban az évben szabadon engedték. A szociáldemokrata eszmékkel a hadifogság ideje alatt ismerkedett meg, 1946-ban pedig a Német Szociáldemokrata Párt (SPD) tagjává vált.

1961-től 1965-ig Hamburg belügyi szenátora volt. 1962-ben, amikor a várost elöntötte a tengerár, a mentés hatékony megszervezése miatt országos hírnévre tett szert.

1969-ben Willy Brandt kormányában megkapta a honvédelmi- majd később a pénzügyi tárcát. Willy Brandt lemondása miatt 1974. május 16-án Helmut Schmidtet választotta meg kancellárnak a Bundestag.

Schimdtet 1976-ban és 1980-ban is újraválasztották. Kormányzásának egyik legnagyobb sikere az a NATO-határozat volt, amely megfogalmazta a bonni biztonságpolitika két alappillérét: a védekezésre való elszántságot, és a tárgyalásokra való hajlandóságot.

Az egykori kancellár az európai enyhülési politika kulcsfontosságú, cselekvő részese volt. 1979 szeptemberében Magyarországon is hivatalos látogatást tett.

A Stern magazin 2013-as felmérése szerint a német közvélemény a második világháború utáni korszak legjelentősebb kancellárjának tartotta.

Az idős politikus az utóbbi években több egészségügyi problémával is küzdött. Megromlott a látása és a hallása, járási nehézségei miatt 2009-ben kerekesszékbe kényszerült. Schmidt szeptember 1-jén került a hamburgi klinikára érelzáródás miatt.

(MTI)