A héten sok mindenre fény derült Németországban:

Például arra, hogy egyre többen nem akarják a Merkel által képviselt német menekültpolitikát.

Valamint arra is, hogy Merkel és a német cégek valamit meg nagyon is akarnak a migránsokkal, legalábbis erre következtethetünk az eheti fejleményekből. Abból a hírből például, hogy a képzettséget tekintve valóban alacsonyabb szinten álló afgán migránsokat, háború ide vagy oda, egy az egyben hazaküldik. Úgy látszik a nagy embermentő Németországban a menekültstátusz részben képzettség kérdése is.

Az is sokatmondó, hogy a most érkezett szíreket különböző cégek hathatós segítségével arra készítik fel, hogy a német gazdasági csoda új megalapozói legyenek (gyors német tanfolyam, gépkezelés, aztán kész). Persze őket is csak a szükséges arányban, mint ahogy az kiderült a héten bedobott egy éves limit tervéből.

Elsőre még valóban emberbaráti dolognak tűnhetett, hogy a Mercedes és a német egyetemek segítenek abban, hogy megfelelő (értsd: a német gazdaság számára szükséges) képesítést adjanak a többi menekülőhöz képest sokkal könnyebben integrálható szírek kezébe. Ha az ember azonban képes kicsit továbbmenni a brüsszeli dialektikán (német jó, V4 rossz), akkor úgy érezheti magát, mint amikor tovább marad a színházban, mint kellett volna, és meglátja jelmez nélkül a szereplőgárdát.

Ahogy ezt Merkel embere maga a demográfiai fórumon is lenyilatkozta nekünk: "kellő fegyelemmel és ellenőrzéssel Európa még akár jól is kijöhet a migrációs válságból."

Fogalmazzunk tisztán: mindenkinek lehetnek és vannak is elképzelései a világról. Ezzel nincs is probléma, majd az idő meg a választók nyilván döntenek arról, hogy kinek van igaza. De az biztos, hogy nem az amúgy valóban kimagasló szír civilizáció iránti szeretet hajtja Merkelt, amikor akár saját választóival szembe menve is az onnan érkező emberekben látja Németország minden társadalmi problémájára a megoldást.

Ha viszont mindez így van, akkor erről vitákat kell nyitni. Ugyanis valóban vitaképes kérdés az, hogy mi a jobb megoldás: saját gazdaságpolitikai érdekek által hajtott akaratunk mindenáron való keresztülvitele, vagy éppen saját nemzeti és uniós határaink bármi áron történő megvédése. Nem mellesleg, azt is végiggondolva, hogy ezek az emberek ne a német gazdaságot, hanem a helyzet mielőbbi rendezése révén saját hazájuk gazdaságát gyarapítsák. Ne egy idegen ország mítoszát, hanem sajátjukét építsék. Ezzel a kérdéssel pedig visszajutottunk a kályhához: bevándorlási hullámmal vagy menekültválsággal néz szembe Németország?

Mert elsőre tényleg csodásnak tűnhet, hogy Merkel a világ összes bajbajutott emberén kész segíteni, csak amikor ezt állami szintre emelve cégekkel karöltve teszi, akkor akarva-akaratlanul felmerül az emberben a kérdés, hogy ez sokkal inkább tudatos (sokak szerint eleve téves) gazdaságpolitikai hozzáállás, mintsem a német Willkommenskultur ösztönös megjelenése.

Az is kiderült, hogy a fasizálódó Magyarország réme helyett néha a németekkel is igazán foglalkozhatna a nemzetközi véleményformáló elit. Még talán az is előfordulna, hogy a következő nemzetközi könyvvásáron nem a magyar standot kéne bojkottálni, hanem akár a jelenleg „göbbelsi hasonlatoktól”, gázkamrás viccektől tobzódó Németországét.

Azt a Németországot is igazán szájukra vehetnék, ahol valóban heti rendszerességgel támadnak meg menekültszállásokat, ahol baseballütőkkel támadnak migránsokra, és ahol migránsokon segítő politikusok és civilek sorra kapnak halálos fenyegetéseket, vagy szúrják nyakon őket. A Pegida és az Alternative für Deutschland erősödését pedig még meg sem vizsgáltuk közelebbről.

Az a helyzet, hogy nekünk most innen igen csak úgy látszik, hogy

A migrációs válság ismerős reflexeket hívott elő a német társadalom egy részében, és úgy tűnik, hogy a politikai elit nem akarja meghallani ezeket a hangokat, amiket aWillkommenskultur mantrája sem képes elnyomni. Itt az idő, hogy Merkel ne a balkáni háborúk miatt aggódjon, hanem nézzen körül odahaza, és vizsgálja meg, mi is történt Németországban az elmúlt öt hónapban.