Emlékeznek még Katy Perry habos-babos dalára? „I kissed a girl” – 88 millióan nézték meg a Youtube-on. Nekik lett igazuk.

Dr Gerulf Rieger, a University of Essex pszichológia professzora, brit kutató, néhány nappal ezelőtt publikált egy tanulmányt, amelyben azt állítja, a vizsgálatban részt vett több száz, magát heteroszexuálisnak valló nő 74%-a mind meztelen férfi, mind meztelen női testek látványára azonos nemi izgatottsággal reagált.

Mondanánk, hogy felállt a cerka, de ebben az esetben ez ugye értelmetlen, így többek között a pupilla reakciókon (tágulás) mérték az ingerek közvetlen hatását.

A magukat leszbikusként azonosító nőkről viszont az derült ki, hogy tényleg csak a saját nemük látványa érdekli őket, a férfiak teste egyáltalán nem. Így a heteró férfiak, akik hasonlóan idegenkednek más férfi látványától, a leszbikus nők oldalán találják magukat.

Mindkét csoportnak a nők kellenek. Mondjuk ez nem újdonság. Csak erősödik a verseny.

A kutatás felhőtlen örömöt váltott ki Nagy Britanniában azokból a liberális lapokból, akik az úgynevezett „gender” topikok iránt nyitottak.

A „gender” kutatók azzal foglalkoznak, hogyan jelennek meg a nemek a kultúrában, hogyan válik valaki férfivá vagy nővé kulturális értelemben. A „gender studies” képviselői általában hevesen ellenzik a nemek közti biológiai, evolúciós különbségek vizsgálatát. Hőseik a nemet váltó, szerencsétlen „transgender”, vagy a nemi identitásukat „összezavaró” transzvesztita emberek – hiszen az ő létük teszi fel a legnehezebb kérdéseket a nemek biológiai és társadalmi alakulásáról.

Nos, Katy Perry is heteroszexuális életet él. Korai lenne tehát ünnepelni a „minden nő biszex, csak titkolja” felismerést és vele a „heteró életforma” bukását.

Hiszen az ember komplex szexuális, gyermeknemző, családfenntartó, vagy éppen a családot, mint életformát elutasító, tagadó viselkedése sem a szexuális stimulusoktól függ.

Attól még bárki élhet boldogan „hagyományos” (férfi /nő) életet, hogy mi izgatja fel szex közben, mi foglalkoztatja a fantáziáját. Essexi (hol máshol is lehetne?) tudósok felismerésének kb. annyi köze van a heteroszexualitás bukásához, mint a poligámia terjedésének ahhoz, hogy a nős férfiak időnként megfordulnak egy nagymellű nő után a metrón.

A gyerekvállalás, a család egy jóval összetettebb, részben evolúciós, biológiai, részben kulturális szokásokon alapuló stratégia. Nem attól függ éppen mitől indulsz be, miről szól a fantáziád.

Szóval, ha a brit tudósok nem is tévedhetnek, az is biztos, hogy nem vagyunk szexuális stimulusok hatására üzemelő szexrobotok, így a nők többsége bátran mondhatja továbbra is, hogy a férfiakat szereti.

De öröm az ürömben: