Több mint ötven éve katonai diktatúra uralkodik a volt brit gyarmat felett, de most vasárnap minden várakozás szerint ez megváltozik. Legalább részben, hiszen bár 20 éve ez az első szabad választás a délkelet-ázsiai országban, az eredményt előre tudjuk.

Az országot jelenleg irányító katonai diktatúra embereinek ugyanis biztos helyük van a parlamentben: a mandátumok 25 százalékát szavazáson kívül az ő jelöltjeik tölthetik fel,  a minisztériumok élére saját embereiket delegálhatják – a tábornokok szerint ugyanis így működik egy fegyelmezett demokrácia.

A több mint 90 pártot felvonultató ellenzék legesélyesebbike, az Aung Szan Szú Kji által irányított Demokratikus Nemzeti Liga (NDL) ezen túl is komoly hendikeppel indul.

A párt vezetője a hatályos törvények miatt akkor sem lehetne elnök, ha az NDL elsöprő győzelmet aratna, hiszen az alkotmány minden külföldi állampolgárságú gyermekkel rendelkezőtől elveszi ezt a jogot, Szú Kji két fia pedig brit állampolgár. Az NDL így azt tervezi, hogy az államfői székbe egy a párt elnöke által irányított emberét ülteti.

Ehhez azonban kétharmados többséget kellene szereznie a parlamentben, amire kicsi az esélye. Nem csak azért, mert az elmúlt évtizedek gyakorlata alapján hiába a tízezernél is több nemzetközi megfigyelő, a választások rendjét felügyelő 40 ezer különleges kiképzést kapott rendőr, a bunda szinte borítékolható.

Azért sem, mert a katonai junta várhatóan figyelmen kívül hagyja majd az eredményt, ha az kimozdítaná a hadsereget a hatalomból. (Aung Szan Szú Kji pártja 25 éve elsöprő, 80 százalékos győzelmet aratott; a pártvezér jutalma 15 év házi őrizet lett, a pártot pedig egészen 2010-ig eltiltották az indulástól.)

Ehhez, azaz az országot az Szolidaritás és Fejlődés Egységpártján (USDP) keresztül irányító hadsereg teljes megdöntéséhez, várhatóan koalíciós egyeztetésekre, majd alkotmánymódosításra lenne szükség, hiszen az NDL kétharmados győzelme szinte kizárható. Az USDP hatalmának megőrzéséhez azonban ennél jóval kevesebb is elég.

Szú Kji győzelmét Burma etnikai-vallási megosztottsága is nehezíti: a buddhista többségű ország nacionalistái azzal kampányolnak, hogy az NDL a muszlimok pártja, és mint olyan, veszélyezteti Mianmar nemzeti egységét (annak ellenére, hogy a muszlim kisebbség szavazati jogai igen korlátozottak az országban).

Mianmar 30 millió szavazásra jogosult lakosa látszólag elkötelezett a változás mellett, bár fél a választásokat követő katonai megtorlástól, az etnikai villongásoktól. Egyelőre kevesen félnek attól, hogy a rendszerváltó NDL-nek a "változáson" kívül szinte nincs kézzel fogható programja. Pedig Burma talpra állásához egy átfogó reformprogram elengedhetetlen volna. De ehhez először ki kell törni a nemzetközi elszigeteltségből.