Egyik legkedvesebb filmem a Volt egyszer egy vadnyugat… De most nem erről lesz szó, valami egész másról. 

Egy annál is sokkal durvább világról, ami nem fikció volt, nagyon is tuti valóság.

25 éve szűnt ki (hivatalosan), és mivel mostanság pörög a világ, a mai fiatalok zömének nem is tudom, mond-e valamit.

A net korszakában nincs idő a fájdalomra, igyekszem röviden összefoglalni legfőbb jellemzőit.

Majd hetvenéves fennállása alatt 17 tagállamot, és ennek megfelelően nagyjából 17 különböző nemzetet foglalt magába – eleinte még talán önszántukból, aztán egy idő után már vasmarokkal összeszorítva őket. Mindegyik nemzetnek volt saját nyelve, kultúrája, történelme. A nemzeteket a Szovjetunió túlhaladott imperialista csökevénynek nevezte és tagállamostul bedarálta őket. Kuss volt mindenkinek. Senki sem lehetett grúz, örmény vagy kazah – csak szovjet állampolgár. Senki sem énekelhette saját himnuszát, csak a szovjet himnuszt, azt is csak oroszul. Saját nyelv felejtős volt.

A Szovjetunióban egy nyelv volt, egy világnézet: a kommunista ideológia, marxizmus-leninizmus. Minden más gondolatot ellenségesnek, üldözendőnek, sőt, megsemmisítendőnek nyilvánítottak. Aki bármilyen saját véleményt próbált képviselni, azt így vagy úgy kicsinálták.

A szovjet rendszer demokráciának hirdette magát, sőt, az igazi demokráciának – azzal az apró kis szépséghibával, hogy az egész monstrumot egy szűk csoport, a kommunista párt elitje, mintegy 15-20 ember irányította, akiket soha nem választott meg senki.

A Szovjetuniót óriási bürokrácia és ennek megfelelően mindent mélyen átszövő korrupció jellemezte.

Arra figyelmeztetett, hogy ne akarjuk annyira az európai uniós tagságot, mert meg fogjuk bánni. Õ egyenesen az mondta, hogy már a Szovjetunió felbomlása előtt a KGB pénzt és energiát nem kímélve tudatosan elkezdett dolgozni azon, hogy kicsit a kapitalizmusra fazonírozva áttelepítse a rendszert Európába. Akkor nem értettük, miről is beszél. KGB Európában? Hajlamosak voltunk azt hinni, talán túlzottan megviselték saját élményei, az üldöztetés, a GULAG.  

De ma már bizony el kell gondolkodni a kísérteties hasonlóságokon, melyek egyre szembetűnőbbek. És, ha csak KGBéla történetét nézzük…