Van, hogy az eszméket - tűnjenek bármilyen nemesnek vagy nagyszerűnek is -, a valóság felülírja. Legutóbb a migránsválság, és az arra adott reakciók mutatták meg, hogy a magyar és nemzetközi baloldal nem tiszteli sem az eseményekből levonható következtetéseket, a folytonos hivatkozási alappal előrángatott embereket, sem pedig a véleményüket.

Ahogyan ismert, Magyarország kerítésépítéssel állta útját az özönetnek. Hetekig kapta az országunk nagy nemzetközi médiumok címlapjain, hogy itten fasiszta pribékek hőzöngenek, akik állatként kezelik a migránsokat. A horvát és a szerb sajtó válogatott szidalmazásokkal illette hazánkat, folyamatosan a "fasiszta magyarik" dumát tolták, és ellenpontozásként azt, ők milyen szívélyesen és emberjogi előírásokat túlteljesítve fogadják majd a feléjük trappoló idegent.

Egy ideig az sem zavarta őket, hogy a hazai olvasóik teljesen szembefordultak velük. Õk csak mondták tovább a kliséket, és sorolták a valóságtól elrugaszkodott hülyeségeiket, fotózták az UNHCR és a magyar belügy által is statisztikai adatként közölt 80%-os férfitömegben az asszonyokat és a gyerekeket, mert ez szolgálta céljaikat.

Mikor cselekvésre került sor, a nagyokos horvát kormány egyetlen nap alatt letérdepelt: összeomlott a menekültügyi ellátórendszerük és összeomlott a helyzet fenntartását, rendezését hivatott horvát rendőrség. Bebizonyosodott, hogy a szájhősködés Mikiegér-tempó, ha az áradat özönlik, azt nem állítja meg az ordítozó mutogatás Magyarországra. Ahogy szembesültek a napi tízezres tömeggel, úgy gyorsan előkerült a gumibot, a vízágyú, a karhatalom, a könnygáz, és a gumilövedék. Ahogy szembejött az áradat, az emberiességi megfontolások pillanatok alatt redukálódtak szimpla rendészeti kérdéssé.

A Mikiegér-politikusok mára - feldve mindazt, amit korábban harsogtak és feledve mindent, amiben hittek - kerítést építenének. Balkáni csúcson egyeztetnek arról, hogy a bolgár, a macedón, a szerb és a horvát állam is kész a saját zöldhatárát kerítéssel megvédeni. Az egész helyzet megmutatta, hogy a baloldali-liberális emberjogi blabla nem képes kezelni a kialakult állapotokat.

Mindenkinek nyilvánvaló lett, a szlovén átlagembernek, a szerb politikusnak, és az osztrák polgárnak is, hogy a kérdés nem az, jók vagyunk-e, emberségesek vagyunk-e abban az esetben, ha kontrollálatlanul átengedünk tömegeket csak azért Európán, mert ők ezt a fejükbe vették, hanem a történet bizony arról is szól, mihhez kezd Európa a huszonéves férfiak sok esetben írástudatlan tömegével, akiknek a képzettsége olyan messze van az európai jólét alapjait jelentő versenyképes tudástól, mint Makó Aleppótól.

A drámai kérdés leegyszerűsödése még olyan, a migránshelyzettől távoli országokban is tektonikus politikai mozgásokat okozott Európában, mint legutóbb Lengyelországban: az emberek egyszerűen kioffolták a politikai a klasszikus baloldalt a törvényhozásból, így a PiS-nek csak jobboldali ellenzéke van, kivéve a punksztárból lett, a fiatalok elégedetlenségét meglovagló csókát, aki viszont nem a régi baloldal figurája. Várható, hogy a helyzet radikális romlása további országok választásain mutatja majd meg: ha az emberek félelmeit a régi, klasszikus pártok ignorálják és továbbra is csak a PC-dumát szajkózzák, akkor a választók ki fogják hajintani a régi pártokat a kukába, és olyanokra fognak szavazni, akik értik, és képviselik az akaratukat, legyen az bármennyire is karcos az európai elit PC-re kihegyezett fülének.

Semmit. Minden megy tovább a maga útján, mintha mi sem történt volna, az önvizsgálatnak helye nincs, abcúg fasiszták.