Az Index cikke azt mondja:

Néhány órával később a 444 pedig már ilyen címen aláz: 

Szakértőként a migráns ügyben egyetértett a kerítéssel és az EU külső határainak védelmével, ezen felül azt állította: van terrorkockázata a tömeges bevándorlásnak.

Ahhoz, hogy valaki egyetértsen ezzel a két állítással nem kell szakértőnek lenni. Csak működésbe hozni az agy frontális lebenyét.

Nem tisztem megvédeni Nógrádit, megvédi ő magát.

A szomszéd is egyetért a kerítéssel. Sőt, neki magának is van! Ezek mindenhol ott vannak, sosem tudhatod épp nem mögötted építenek-e fel egyet. Résen kell lenni. Le kell leplezni őket időben!

Aki járt már fősiskolán, egyetemen, akár csak naív antropológiai céllal és talákozott már ott tanító bennszülöttekkel, az tudja, hogy két archetípusa van a tanároknak. Az egyik jól beszél, imádják a diákok, szórakoztató, jó pedagógiai érzéke van, gyakorlatias, hatékonyan ad át tudást, de nem erőssége a publikálás, nem ír jól, nem rukkol elő új dolgokkal. Meg van a prof. Aki már 40 évesen nemzetközi „sztárokkal” írt közös kötetbe, mindene a tudományos teljesítmény és a szakmai közösség elismerése, de a diákokra szarik, kivéve, ha azok láthatóan különleges képességekkel bírnak. Például nagy a mellük. Vagy megoldanak egy matematikai sejtést.

Sok embert ismerek, akik az első kategóriába tartoznak és kiváló főiskolai, egyetemi oktatók. Ha bejártatok volna az órákra Dezső, Bede, Bide meg a haverok és nem a Höflinger Panni által fénymásolt hajtogathatós puskákkal töltitek ki a teszteket, akkor vágnátok milyen tanár lehet a Nógrádi.

Nógrádi György persze bármi más is lehet. Mert ez valójában lényegtelen.

Azzal kell vitatkozni, amit mond. Nem attól lesz igaza és nem attól téved, hogy hány diplomája van, hány szervezet és hány felügyelőbizottság tagja.

Ha hagyjuk, hogy a Wikipédia gondolkodjon helyettünk, akkor persze fontos, hogy azt a cikket, amit mi is visszamantrázunk, hányszorosan habilitált egyetemi oktató írta.