Mit tett a Stasi (Kelet-Német Titkosszolgálat), ha a próbálkozások ellenére a kelet-német sportolók nem ütötték meg az elvárt szintet?

Más eszközhöz folyamodtak. Éltek a kor „vívmányával” és elkezdtek hormonkezelésekkel kísérletezni a sportolókon.

Hogy biztos legyen a recept, előszeretettel nyúltak különböző szteroidokhoz. Az egyik legelterjedtebb a turinabolt volt, de a repertoárban megtalálhattuk a turinabolt különböző variánsait és a sejtelmes elnevezésű STS646-ost is.

Történészek munkáiból és bizonyos visszaemlékezésekből kiderült, hogy a sportolóknál a doppingolás, melyet a kelet-német ügynökök felügyeltek – nem feltétlen volt köztudott. Az edző csak odaadta a „varázspirulát tanítványának”, aki bevette azt, de az legtöbbször nem kérdezett vissza, hogy mit is vesz be.

A műveletet, melyet Staatsplan 14.25-nek vagy csak szimplán Operation Finale-nek kódoltak az NDK-ban, meghozta a várva várt sikereket nem csak az olimpiákon, hanem az egyéb világversenyeken is.

A kelet-német sportolók a Berlini Fal leomlásáig 11 olimpián 519 érmet - köztük 194 aranyat - szereztek, így olyan tehetségeket ismerhettünk meg, mint:

1. Kristin Otto, aki a szöuli olimpián 6 aranyérmet szerzett és először teljesítette a 100 méteres hátúszást 1 percen belül 
2. Kornelia Ender, aki az 1976-os montreáli ötkarikás játékokon úszásban szerzett 4 aranyérmet, ráadásul mindegyiket világrekord idővel
3. Petra Thümer, ki szintén a montreáli játékokon szerzett két aranyérmet 400 és 800 méter vegyesen, pályafutása alatt pedig öt világrekordot állított fel
4. Ulf Timmermann, olimpiai bajnok és többszörös világrekorder súlylökő
5. Ilona Slupianek, aki bár az 1980-as moszkvai olimpiát megelőzően már megbukott egy doppingteszten, Moszkvában mégis világrekordot jelentő dobással nyerte meg az aranyérmet női súlylökésben
6. Jürgen Schult olimpiai bajnok atléta, diszkoszvető, jelenleg is övé a világrekord
7. Waldemar Cieprinski, aki kétszeres olimpiai bajnok maratonfutó, címeit a montreáli és a moszkvai játékokon szerezte
8. Marita Koch, aki Európa-, világ- és olimpiai bajnok kelet-német atléta, pályafutása alatt tizenhatszor állított fel világrekordot és az 1985-ben 47,6 másodperc alatt teljesítette 400 métert, amely mai napig világrekord.

Joggal merülhet fel a kérdés bennünk, hogy a hetvenes évek hirtelen jött kelet-német sikerei nem voltak gyanúsak az ellenfelek és a nemzetközi sportbizottságok számára?

Az első doppingteszt az 1968-as olimpián történt. Négy év múlva már az anabolikus doppingszereket is vizsgálták a sportolók vérképében. 1988-ban a szöuli olimpia után pedig a NOB létrehozta a Nemzetközi Doppingellenes ügynökséget.

A tény tehát, hogy a sportolók teljesítményüket nem puszta erejükből érték el, köztudott volt. A korszak módszerei azonban nem voltak képesek a kiszűrésre, így az NDK a gyanú ellenére folytathatta programját.

A kanadai Gary Bruce, a Waterloo-i Egyetem történészprofesszora szerint az 1976-os olimpia volt az egyik legszembetűnőbb példája ennek, ugyanis rátalált egy feljegyzésre, melyben az állt, hogy a „speciális gyógyszereket” semmisítsék meg. Ez azt jelentette, hogy a különböző injekciós tűket, gyógyszeres üvegeket egyszerűen a Szent Lőrinc-folyóba öntöttek.

Az olimpiára készülő csapatnak a másik érdekessége, hogy a több mint 500 fős küldöttségből legalább 60-an maguk is besúgók voltak. Magyarán jelentettek saját csapattársukról, ha mondjuk az „az államra veszélyes személyekkel” lépett kapcsolatba.

Most 2015-öt írunk. Csak annyit tudunk, hogy az egykori NDK-s sportolók körében kiugróan magas a májmegbetegedések és egyéb szteroidok által okozott betegségek, tünetek.