Egyrészt nem tartozik Putyin hívei közé, rendszerkritikus, nyugatos nézőpontból izgalmasabb olvasatot adhat az orosz helyzetről, mint a megszokott propaganda-szólamok. Az amúgy öt nyelven beszélő író korábban televíziós-rádiós újságíróként dolgozott az Euronews-nak, a régi Russia Today-nek, a Deutsche Welle-nek és a Sky News-nak is, regényeit pedig milliók olvasták. 

Ráadásul Gluhovszkij igazi self-made man. Miután 18 évesen sikertelenül kilincselt első könyvével a kiadóknál, 2002-ben létrehozott egy weboldalt a „Metro-univerzumnak”, ahol mindenki számára szabadon olvasható volt regénye. A fantáziavilág olyan népszerűvé vált, hogy a rajongók is bekapcsolódtak szerzőként a sorozatba, a legjobb írásokat pedig nyomtatásban is megjelentetik, a Metro-univerzum részeként. Nemcsak a könyvek népszerűek, hanem a könyvekre épült videójátékok is, a megfilmesítés jogát pedig az MGM vette meg. 

A Metro 2033 és folytatása, a Metro 2034 az atomháború utáni Moszkva metróalagútjaiban játszódó posztapokaliptikus sci-fi. A műfajnak az oroszoknál komoly hagyományai vannak, sokan a Sztrugackij-testvérek klasszikus sci-fijének, a Tarkovszkij által filmre vitt Stalkernek a hatását vélik felfedezni a Metro univerzumon.

Az irodalom, különösen a tudományos-fantasztikus irodalom egyfajta menekülés volt már a Szovjetunió idején is, ma pedig szinte az egyetlen szabad médium Oroszországban. A tévé és a nyomtatott sajtó erős állami befolyás alatt áll, az irodalmat viszont többé-kevésbé békén hagyják, mert nem ér el annyi emberhez. Gluhovszkij szerint az irodalom szabadságához az is hozzájárul, hogy általa fenn lehet tartani a demokratikus berendezkedés látszatát, viszont ha az irodalmat nyíltan cenzúráznák, annak nagyon rossz üzenete lenne külföldön.

"Nem számít, mennyire népszerűek a könyveim. Még ha százezer olvasójuk van is, az semmi 140 millió tévénézővel összehasonlítva, akiket gyűlöletre, intoleranciára és más népek vagy országok semmibe vételére, lenézésére biztatnak. Minden erőfeszítésem hiábavaló, nem tudom egymagam felvenni a harcot a tévével" - nyilatkozta az Euronews riporterének.

Az oroszokat Gluhovszkij szerint folyamatosan arra kondicionálták, hogy ne az alacsony fizetésekkel vagy az egészségügyi rendszer állapotával foglalkozzanak, ne azon törjék fejüket, hogy miért nem utazhatnak szabadon, hanem a világpolitikai eseményekkel kössék le magukat. A történelem megismétli önmagát, a figyelem-elterelés korábban már jól bevált taktikáját újra elkezdték alkalmazni, ezért folyik a csapból is Oroszország világpolitikai szerepvállalása.

Gluhovszkij szerint a külpolitikai fókuszt az is magyarázza, hogy az oroszokban még mindig erős birodalmi komplexus él, nehezen tudják megemészteni a hidegháború elvesztését. Az oroszok "reménytelenül bátrak", az a probléma, hogy bátorságukat nem a jó célok érdekében használják fel.

"A legnagyobb felfedezés, amit az elmúlt évben tettem, miközben azt figyeltem, mi történik a világpolitikában, az volt, hogy rájöttem: az oroszokban hirtelen vágy támadt rá, hogy legyen egy ellenségük. Belső és külső ellenség is, és a lehetőség szinte tálcán kínálkozott. Először a legközelebbi szomszédunkat támadtuk meg, de most már az egész nyugati civilizációval hadban állunk, egyben le is nézzük és hiteltelennek tartjuk azt."

Az oroszok unatkoztak volna ellenség híján? Talán tényleg ennyire egyszerű a magyarázat. Nem tudjuk, de annyi biztos: aki keres, az talál...

(Euronews)