Éppen így jártak a Fear The Walking Dead főhősei is, igaz, nem sok idő állt a rendelkezésükre, hogy szembenézzenek a helyzettel. Mindössze hat rész alatt kellett megérteniük, hogy az általuk ismert világ nincs többé, és a túlélés érdekében el kell felejteniük minden olyan viselkedési formát, amit a civilizált társadalom tagjaként tanultak. Hat rész elegendő volt a készítőknek arra, hogy megmutassák nekünk, kb. mi várható egy zombitámadás esetén, már ha még életünkben nem hallottunk élőhalottakról. Szerintem is ez lehet nagyjából a forgatókönyv: hitetlenkedés, fosztogatás, pánik, a hadsereg bevetése, katonai diktatúra, végül az elkerülhetetlen összeomlás. Mert a természet mindig győz.

Bár a Fear készítői nem győzték hangsúlyozni, hogy semmiféle összefüggést ne keressünk - nyilván az alapszituáción túl - az anyasorozattal, nekem óhatatlanul bevillant néhány párhuzam. A legfontosabb, hogy a hangsúly itt is az embereken és nem a zombikon van.

Az első részekben nem láttunk túl sok zsigereket zabáló élőhalottat, de nem is volt rá szükség: a feszültség folyamatosan kitapintható volt zombihordák és kibelezett hullák nélkül is. Annál több időt fordítottak a készítők a karakterek minél alaposabb bemutatására, amit én azért imádok (a TWD-ben is), mert annál nagyobb élvezet nézni hogyan változnak meg az események hatására. Ehhez persze nem csak izgalmas karakterek, hanem frankó színészek is kellenek. Szerencsére ezen a téren sem lehet panasz, gyengébben talán csak Alycia Debnam-Carey (Alicia) és Lorenzo James Henrie (Chris) teljesített, a többiek nekem bejöttek egytől-egyig. Ha most kéne kedvencet választanom, Danielre voksolnék (Ruben Blades alakításától a hideg futkosott a hátamon), izgulok is érte rendesen...

Igaz, hogy az első négy részben volt néhány üresjárat és néhány totális hülyeség (Travis egyedül a pincében fegyver nélkül pl.), de a végére azért elég keményen begyorsultak az események, nekem legalábbis nagyon gyorsan letelt a 42 perc. Los Angeles elbukását eszméletlen hangulatos, a jelenetekhez királyul passzoló zenével és (a kis költségvetés ellenére) gyönyörű képekkel nézhettük végig. Torokszorító élmény volt.

Kérdés, hogy innen merre tovább. Én biztos ott leszek a második évad indulásakor.