1950-es években a SZSZKSZ (Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége) hasonló taktikával alakította ki kapcsolatát Egyiptom akkori vezetőjével, Abden-Nasszerrel, mint ahogy most Putyin magához köti Asszádot. A cél is azonos volt: a szovjetek/oroszok térségre gyakorolt befolyását erősíteni/visszaszerezni.

Egyiptom az 50-es évek közepére a szovjetek felé tolódott, akik 1955-re már fegyver szállítmányokkal segítették Nasszert. Hruscsov a fegyverek mellé kiképzőket és tanácsadókat is küldött Egyiptomba, hogy a rendelkezésükre bocsátott felszerelések megfelelő használatára okítsa az egyiptomiakat. A Szovjetunió ezzel meg is vette a lábát az országban, ezzel pedig közvetlen közelségbe kerülhetett a földközi-tengeri térséghez.

Ez minden fél számára előnyös volt, mert mindenki megkapta, amit akart: Nasszer fegyvereket, a szovjetek pedig a térségi befolyásukat – állítja a professzor, aki szerint a szovjetek által alkalmazott módszer kísértetiesen hasonlít arra, amit most Putyin alkalmaz Szíriában.

Az orosz hadi szállítmányok és a velük érkező tanácsadók segítségével Moszkva megveti a lábát a térségben, és így ő is a Földközi-tenger közvetlen közelébe kerül, borsot törve ezzel a nyugat orra alá.

Egy 1967-es nyilatkozatában Nasszer leszögezte:

Az elemzés szerint Asszád hasonlóan gondolkodhat most Oroszországról: Putyin nem fog beleszólni Szíria belügyeibe, és mellé fegyverrel látja el a kormányerőket. A szír elnök kalkulációi szerint az oroszok menthetik meg kormányát a pillanatnyi összeomlástól.

Lényegtelennek látszik, hogy az orosz katonaság megfordítja-e a harcok menetét Szíriában, vagy hatással lesz-e a politikai tárgyalásokra. Ugyanis, akárcsak az 50-es években Egyiptomban a Szovjetunió, Oroszország most taktikai győzelmet aratott azzal, hogy megvette a lábát a régióban.

A Szovjetunió azzal, hogy Egyiptomot fegyverekkel látta el az arabok barátjaként mutatkozott. Ez a pozíció segítette később hozzá olyan fegyverszállítási megállapodásokhoz, amiket Szíriával vagy Irakkal kötött. Ezzel a befolyással a szovjetek képesek voltak az Egyesült Államok közel-keleti ellenlábasaiként feltűnni.

Idővel azonban az SZSZKSZ közel-kelti pozíciója egyre gyengült, kiváltképpen Egyiptom 1973-as Izraellel szembeni veresége után. Teljesen a befolyásukat aztán veszítették el, mikor a Szovjetunió összeomlott. Oroszország mégsem tűnt el véglegesen a régióból, közel-keleti fegyverpiaci érdekeltségeit képes volt átmenteni az összeomlás utáni időkre is, főképp annak köszönhetően, hogy fegyverei addigra jól ismertek voltak a régióban.

Mikor Oroszország egységeit Szíriába irányította, megmutatta, hogy képes erejét és jelenlétét a volt tagköztársaságokon túl is összpontosítani – olyan helyeken, ahol eddig a NATO vagy az Amerikai Egyesült Államok befolyása érvényesült.

Moszkva lépései azt az emléket elevenítik fel, ahogy a két hidegháborús nagyhatalom – az Egyesült Államok és Oroszország – más országokat felhasználva folytatja egymás elleni sakkjátszmáját. Putyin pedig egyre közelebb áll ahhoz, hogy ellenfelének mattot adjon a Közel-Keleten.

(aljazeera.com)