A tolerancia nevében lõtték fejbe...
Bertha László
2015.09.24. 07:00
Egy szabadelvû pártvezér tanulságos története a bevándorlás, az iszlamizáció és a tolerancia bûvkörében.
Pim Fortuyn egész élete – és annak minden tanulsága – az elmúlt néhány hónap leforgása alatt vált egyre inkább aktuálissá Magyarországon.
Két-három éve még senki sem gondolta volna, hogy a magyar embereknek egyszer csak a tömeges bevándorlás problémájával kell szembenézniük. Senki sem gondolta, hogy heteken, vagy hónapokon belül kerítésekkel kell megvédenünk a saját országunk határait.
Bizonyos értelemben tehát egyre közelebb kerültünk az alapvetően nyugat-európai probléma megértéséhez, vagy legalábbis annak közelebbi szemügyre vételéhez.
Pim Fortuyn marxista szociológusként kezdte tudományos karrierjét, az évek során több neves holland egyetemen is tanított, majd csatlakozott a holland munkáspárthoz. Fortuyn a 90-es évek közepén kezdett el berobbanni a politikai diskurzusba. Számos interjút adott, könyveket írt, illetve egyre több nyilvános beszédet tartott közéleti kérdésekről.
2001-ben megválasztották az újonnan alakuló Élhető Hollandia párt elnökévé, amely centristaként határozta meg magát, de a médiában hamar populistaként kezdték elkönyvelni.
Fortuyn nyíltan vállalta homoszexualitását
Egy 2002-ben adott interjúban ennek ellenére is katolikusként jellemezte magát - az egyébként protestáns többségű országban. Fortuyn nem értett egyet azzal, hogy őt marxistaként címkézték meg. A holland katolikus újságnak adott interjúban elmondta, hogy a katolicizmus alatt nem feltétlenül csak a vallást, hanem magát a kultúrát is érti.
Fortuyn egyre konzekvensebben nyilvánította ki nemtetszését a muszlim vallásról és annak Hollandiában betöltött szerepéről. Élesen bírálta az ország bevándorláspárti politikáját, amely azt eredményezte, hogy minden nyolcadik ember muszlim vallású Hollandiában. Azt sem tartotta normális dolognak, hogy muszlim iskolákba járatják a gyerekeiket, akik így képtelenek lesznek átvenni az ország értékeit. Nem tudnak szocializálódni a liberális, kapitalista társadalomban.
Egy újabb interjú miatt végleg betelt a pohár
A Volkskrant című napilapnak adott nyilatkozata miatt szembekerült pártja több prominens személyiségével is. A nyilatkozatban azt mondta, hogy ideje véget vetni a muszlim bevándorlásnak, majd folytatta:
támogatom az iszlámmal szembeni hidegháborút. Úgy tekintek az iszlámra, mint egy rendkívüli fenyegetésre, mint egy ellenséges vallásra.”
Állásfoglalása miatt kénytelen volt távozni a pártból. Fortuyn azonban nem tétlenkedett. Megalapította saját pártját Pim Fortuyn Listája (LPF) néven.
Fortuynt pillanatok alatt szedte szét az egész holland média és a liberális, baloldali értelmiség. Fortuynt nácinak, fasisztának bélyegezték, holott csak egy valós problémára akarta ráirányítani az emberek figyelmet. Arra, hogy a multikulturalizmus nem működik, Európát pedig meg kell védeni azoktól a muszlim tömegektől, akik nem hajlandóak beilleszkedni.
Fortuyn nem volt sem rasszista, sem pedig antiszemita. Fortuyn a szabdság, a liberalizmus nevében akart a bevándorlóknak megálljt parancsolni. Szerinte ugyanis a muszlimok az „intolerancia magvait” hordozzák magukban, megvetik a melegeket és másodrendű polgárként tekintenek a nőkre.
Nem utálom az iszlámot. Csak úgy vélem, hogy egy elmaradott kultúra. Sokat utaztam a világban, és mindenhol azt láttam, hogy az iszlám szabályok borzasztók. Képmutatás az egész. A normák és az értékek annyira magasak, hogy azt képtelenség emberileg fenntartani."
Majd folytatta:
melyik országban lehet még választási vezető egy nyíltan meleg ember? Milyen csodálatos, hogy ez lehetséges. Erre büszkének kell lennünk. Szeretném, ha ez így is maradna. Köszönöm!”
Fortuyn többször elmondta, hogy ő maga lenne a muszlimok első áldozata, mivel a muszlimok még a disznónál is kevesebbre tartják a melegeket. Elit- és bevándorlás ellenessége miatt gyakran fizikai megaláztatások is értek. Egy interjú közben például magukat liberálisnak valló aktivisták dobták meg trágyából készült tortával.
Kétségtelen, Fortuyn retorikája sokszor túllépett bizonyos határokat, azonban áttört vele egy olyan falat, ami korábban elképzelhetetlen volt a baloldali Hollandiában. A média megkerülésével hozott be olyan témákat és problémákat a közbeszédbe, amit mások nem mertek.
Jobboldali földindulás Hollandiában
A 2000-es évekig elképzelhetetlen volt, hogy megdöntsék a holland baloldal hegemóniáját. A konzervatívok és a populistának tartott pártok végre átrajzolták az erőviszonyokat. Pim már hónapokkal a 2002-es holland választások előtt megjósolta saját pártja győzelmét. Egy héttel a választások előtt a közvélemény-kutatások igazolták is várakozásait.
Ez lett a veszte.
2002. május 6-án egy parkolóban lőtték fejbe. Gyilkosa Volkert van der Graaf volt, aki a bíróságon azzal indokolta tettét, hogy így akarta megakadályozni azt, hogy egy muszlimokat ellenségként kezelő ember juthasson politikai hatalomhoz. Pártja bekerült ugyan a holland kormányba a tragédiát követően; örökségét azonban már nem tudták továbbvinni.
Miért tanulságos az ő személyes története?
Fortuyn tragikusan végződött élete rávilágít rengeteg sztereotípiára a bevándorlás megítélésével kapcsolatban. Az egyik ilyen, hogy a bevándorlás- és multikulturalizmus-ellenesség nem csupán egy jobboldali berögződés. A bevándorlást ugyanúgy meg lehet közelíteni liberális és baloldali alapokon is. Ez ugyanis nem egy etnikai konfliktus, hanem kulturális.
Fortuyn a szabadságát, az egyenlőségét féltette, mert azt tapasztalta, hogy ezeket az értékeket a muszlimok többsége nem fogadja el, nem tartja tiszteletben. Életútjából az is kirajzolódik, hogy mennyire képmutatóak tudnak lenni az emberek a liberalizmusra, toleranciára, vagy egyéb értékekre hivatkozva. Kiátkozzák és gyűlölik azt, aki csak egyszerűen más véleményt fogalmaz meg egy alapvetően társadalmi és politikai üggyel kapcsolatban.
(bbc.com, katholieknieuwsblad.nl, volkskrant.nl, nytimes.com)
EZEK IS ÉRDEKELHETNEK
OLVASTAD MÁR?
MÉG TÖBBET SZERETNÉK
