Két majom ül két szobában, mindkettő egy-egy képernyőre mered. Azt figyelik, mikor tűnik fel a monitoron egy virtuális kar. Feladatuk, hogy a kart a képernyő középpontjától egy megadott ponthoz húzzák, ha ez sikerül nekik a kutatók gyümölcslével jutalmazzák őket.

Ez idáig nem is lenne olyan nagy dolog, azonban a majmok a kart nem manuálisan, hanem a puszta gondolataikkal mozgatják. Az állatok osztoznak a kar feletti felügyeletben: az egyik majom csak vízszintes, míg a másik csak függőleges mozgásokat hajthat vége. A majmoknak sikerül a feladat; egy jó üdítőért hajlandók együttműködni. Nem a Majmok bolygója sokadik remake-jének forgatásáról van szó, hanem egy mostanság zajló amerikai kutatás jeleneteiről.

Miguel Nicolelis idegtudós, a kutatás vezetője, az év elején publikált tanulmányában ezt a folyamatot a brainet fogalmával írta le. Ezzel a technológiával – az agy-agy közötti együttműködéssel – fel lehet gyorsítani az idegkárosodást szenvedett emberek rehabilitációját. Óriási lehetőség ez: egy egészséges agy ugyanis interaktív módon együttműködhet a beteggel. Ezzel hihetetlen távlatok nyílnak meg előttünk, a világon mindenhol előtérbe kerültek az ilyen típusú kutatások.

Mindennek azonban megvan a sötét oldala is.

A neuro-technológia ugyanis remekül használható katonai célokra is. Az a gép, amely képes az Alzheimer-kór, vagy a különböző autizmusok diagnosztizálására, egyúttal alkalmas arra is, hogy a gondolatainkban olvasson. A számítógépes rendszereket, amelyek egy lebénult beteget képessé tesznek robot-végtagok irányítására, akár arra is fel lehet használni, hogy egy állam bionikus katonákat alkalmazhasson. Ezekkel az eszközökkel akár a régi emlékek helyett újak is beültethetők. Nem nehéz elképzelni, hogy a nem megfelelő kezekben micsoda fegyverként működne ez a technológia.

Noha az ilyen történetek ma még a sci-fi világába tartoznak, de a területen dolgozó tudósok szerint már csak idő kérdése, hogy valós veszélyként kelljen számolnunk velük. A kormányok rendkívül aktívak az ilyen kutatások terén: a DARPA, amely az USA védelmi minisztériumának hajt végre úttörőnek számító kutatás-fejlesztéseket, már 2014-ben olyan implantátumot kezdett fejleszteni, amely képes lehet emberi ösztöneink megsemmisítésére.

– mondja a Georgetown Egyetem kutatója.

2005-ben tudósok egy csoportja bejelentette, hogy képesek olvasni az emberek agyában a funkcionális mágneses rezonanciás képalkotás segítségével (fMRI). Ez a véráramlás általi agyi aktivitást méri.

Egy 2011-es  kutatásban arra kérték az alanyokat, hogy fMRI alatt trailereket nézzenek, miközben a kutatók felvették a résztvevők agyi aktivitását. A kapott adatok alapján később képesek voltak  rekonstruálni az adott filmjelenetet, csupán agyi aktivitás révén. 2013-ben egy másik kutatás során „hamis memóriát” ültettek be egerek agyába. Két évre rá  olyan vegyületeket adtak be nekik, amelyek révén a memóriájuk egy speciális részét eltávolították.

2013-ban az USA-ban megindították a BRAIN kutatóprogramot, amelyre már az első három évben több száz millió dollárt különítettek el. Válaszképp az EU is félretett 1,34 milliárd eurót egy tízéves Human Brain projektre, amely 2013-ban vette kezdetét. Japán sem akar lemaradni, ő is elindította saját programját, de a magánszféra is aktivizálta magát Paul Allennek, a Microsoft társalapítója révén.

Látszik, hogy a tudományterület igazán felfutóban van. Joggal merül fel a kérdés, hogy mennyire van okunk félni. Jelentem, egyelőre megnyugodhatunk, ezek az eszközök, berendezések jelenleg csak laboratóriumi körülmények között működnek, és a kutatók többségének most az a fő célja, hogy az idegtudomány még szélesebb körben alkalmazható legyen.

Egyelőre semmi bizonyíték nincs arra nézve, hogy akár az USA, akár más nagyhatalom – még ha arra múltban volt is erre precedens – visszaélne a neurotechnológiával. Ami nem jelenti persze azt, hogy ne lennének ilyen irányú terveik. Bizonyos források szerint 2011-ben az amerikai hadsereg 55, a haditengerészet 34, míg a légierő 24 millió dollárt használt fel ilyen kutatásokra.

Nagyon nehéz elképzelni, hogy a fentiekből mi is következik. Vajon milyen célokra alkalmazhatóak ezek a technológiai újítások. Félelmetes arra gondolni, hogy ezeket  terroristák, hackerek vagy más bűnözök is képesek lesznek használni. A legtöbb kibervédelmi szakember már most arra figyelmeztet, hogy egy államilag megtámogatott kibertámadást képtelenség kivédeni.

Képzeljük el, mit jelentene ez akkor, ha nem a közszolgáltatások, hanem az idegpályáink biztonsága lesz a tét. Most úgy tűnik, a világ nem lenne képes az ilyen támadások megakadályozására. Ha a fenti technológia elterjed, az emberi agy, mint egy hatalmas,  törvények által nem szabályozott terep áll majd a támadók rendelkezésére.

Érdemes megjegyezni, hogy a fegyverek szabályozását a történelemben mindig megelőzte a fegyverek létrejötte. Míg a tudomány és a technológia mindig gyors ütemben halad, a politika és az etika csak kullog mögötte. Az idegfegyverek fejlesztése a kutatók szerint eldöntött tény. Az, hogy milyen típusú fegyverek lesznek ezek, mikor jelennek meg és kiknek a kezében az a jövő kérdése.

(Foreign Policy)