Kína egyik legfontosabb kereskedelmi központja harminc éve egy koszos kis halászfalu volt. Hongkonghoz való közelsége miatt 1979-ben itt hozták létre az első (és azóta is az egyik legsikeresebb) különleges gazdasági zónát.

Gyakorlatilag egy kísérleti városnak indult, ahol nagyobb kockázatok nélkül ki lehetett próbálni, milyen a szabadpiaci kapitalizmus. A kísérlet olyan jól sült el, hogy a kínai Szilícium-völgy többszörösen a „legek” városa lett: a leggyorsabban fejlődő, a legmodernebb, Kínában itt a legmagasabb az egy főre jutó jövedelem, a legfiatalabb, és még sorolhatnánk.

Mekkora az akkora: 2013-as adatok szerint 10,5 millió lakosa van, az agglomerációval együtt ez mára megközelítheti a 15 milliót:

Az átlagéletkor 30 év alatt van, az utcákon konkrétan alig látni idős embert, cserébe rengeteg a kisgyerek. „Õslakosok” tulajdonképpen nincsenek, mindenki más-más tartományból került ide. Hatalmas a migráció, mindenki tudja: ha szerencsét akarsz próbálni, irány Sencsen!

A fejlődés kézzel fogható, egymás után épülnek a felhőkarcolók és a metróvonalak, épp a világ negyedik legmagasabb épületét, a Ping An International Finance Center-t készülnek befejezni.

Az egész pörgésnek az elektronikai ipar a motorja, itt található a Huaqiangbei,  a világ legnagyobb elektronikai piaca, és szinte az összes elektronikai nagyvállalatnak van itt központja, gyára, képviselete, stb. A piac egy külön kis univerzum, az üzletelés mellett a családok természetes élettere, ahol a forrasztópáka mellett ebédelnek, gyerekek szaladgálnak és játszanak a standok között, minden szinten találunk egy-egy kifőzdét, ahol az egész csirkétől a gőzölt gombócig minden kapható.

A piacnak felhőkarcolók adnak otthont, mindegyik épületben tíz-tizenöt emeletet foglalnak el az apró kis standok. Van külön hardware-piac, LED-piac, de saját épülete van az okosóráknak és a drónoknak is.

A város felemelkedése nyilván nem független Hongkong közelségétől. A sencseniek a maguk módján kimaxolták hongkongi életérzést. A hatóságok idén tavasszal heti egyszeri belépésre korlátozták a kínaiak átjárását Hongkongba, mert a sencseniek rendszeresen kifosztották a nyugati márkák hongkongi üzleteit, hogy aztán jó pénzért adják tovább az ottani árut Kínában. A hongkongiaknak tele a hócipője a kínaiak üzletszerű bevásárló turizmusával, akik rendszeresen hiányt csináltak a hongkongi üzletek árukészletében. De akármennyire is lenézik a hongkongiak a kínai ügyeskedést, néhány évtized alatt mégiscsak sikerült összehozniuk egy komoly kereskedelmi központot.