Az erdélyi ember hiú és büszke. Ezért nagyon utálja, ha sajnálják. Jól esik neki, ha szeretik, ha jól fogadják, és viszonozni fogja, amit kap. Segíteni lehet, de sajnálni és aggódni érte semmiképpen sem kell, mivel a körülményeknek köszönhetően alapjáraton egy talpraesett fajzat. Aztán aki balfa888z, az Erdélyben is az, és az marad, akár Budapestre, Párizsba vagy Manhattanbe veti is a sors. Aki meg nem, az tud érvényesülni Erdélyben – ugyanúgy, mint Budapesten, Londonban és Szingapúrban is.

A táposok ti vagytok. Anyaországi testvéreink, akik kétezertíz után nekiláttak felfedezni Erdélyt, és akik 2004-ben leszavazták a kettős állampolgárságunkat. Akik miatt – igazságtalanul – szénné szívattuk mindazokat, akik igennel szavaztak. Az erdélyi már csak ilyen. Hajalmos általánosítani. Megbocsát, de nem felejt. Főleg úgy, hogy a magyar baloldal bevándorlókért való rajongása 2004. december 5-tel összekapcsolva ismét izgalmas kérdéseket vet fel. 

A tápos, mint kifejezés – legalábbis tudomásom szerint – onnan származik, hogy miközben Magyarországon mindenki müzlit zabál reggelire, az erdélyiek szalonnát és pálinkát reggeliznek. Félreértés ne essék: mi ugyanúgy müzlit zabálunk. 

Nyugodj meg, nem fog. A szavazati jogának megléte nem feltétlenül jelenti, hogy él is azzal. Az erdélyi magyarok választási aktivitása 30 és 45 százalék között mozog a saját választásaikon, ha pedig magyarországi választásokról van szó, akkor a részvételi arány ennek nagyon kicsi töredéke. Legyetek nyugodtak, aki nem érzi úgy, hogy az ő sorsát befolyásolná, egyszerűen nem megy el szavazni. Ez ilyen egyszerű. Ha pedig múlik a sorsa rajta, akkor elmegy, és ezzel maximálisan egyetértek.

Bizonyos esetekben igen. Ennek több oka is van. Egyrészt azért, mert Erdélyben sok évig nem volt könnyű munkát találni, így az emberbe beleneveltek egy egészséges opportunizmust. Azaz ha van egy jó lehetőséged, használd ki, adj bele mindent. És ne az legyen az első kérdésed az állásinterjún, hogy van-e kaffetéria, BKV-bérlet, stb. (Esküszöm, amikor először mondták, azt se tudtam, hogy mi az a kaffetéria).

Másrészt azért, mert az erdélyi nem rinyál negyed 6-kor, hogy a szerződés szerint 5-ig tart a munkaideje. Ha jól megnézted, azt is írja a szerződésben, hogy a munkaviszony bármikor felbontható.

A hozzáállás is más. Ha van egy probléma, mi, “románok”, megpróbáljuk megoldani, és nem kétségbeesünk.

Ami pedig az olcsó munkaerőt illeti, az is egy téves információ.

Mosolyogjatok már gyakrabban azon a ku888va villamoson, mert esküszöm, inkább gyalog járok, csak rám ne ragadjon a tömegdepresszió. Bármennyire is hihetetlennek tűnik, drága anyaországi testvéreim, NEM OLYAN ROSSZ ITT NEKTEK. Ha nem hiszed, költözz le egy hétre egy kiürült erdélyi bányavárosba. Na, az a szo888ás, nem ami itt van.

Amikor ezt mondjátok, általában nevetni szoktunk. A Jánoshegy magassága egy átlag székely faluéval ér fel, Romániának pedig van tengere. Még akkor is, ha elég koszos, és sok a parton a paraszt,  akik közül valamelyik folyton beleragad a tengerbe a béemvé ikszötössel. 

Félreértés ne essék, a Balaton szép, az északi partba én is bele vagyok zúgva, jobbnál jobb borok folynak a csapból. De fogadjátok el: nem tenger.

Lokálpatrióta erdélyiként mondom, hogy az erdélyi pálinka szar. Legalábbis az esetek kilencven százalékában. A maradék 10 százalékért pedig nem érdemes okádni a másik kilencventől. De ha megkérdeztek, akkor tudok ajánlani jó erdélyi pálinkát. És mint minden erdélyi, azt fogom mondani, hogy az én pálinkám a legjobb. A szomszédé pedig sz888r. Az övé a legszarabb.

Felejtsd el. Az erdélyieknek fontosak a hagyományaik, iszonyúan lokálpatrióták tudnak lenni, de ettől függetlenül nem ragadtak a kilencvenes években, és nagyon sokan a legmenőbb nemzetközi zenekarok közül hamarabb bemutatkoznak Romániában, mint Magyarországon. Ez pedig, ha tetszik, ha nem, a román underground kultúrának köszönhető. Ami a zenét illeti: a román hiphop kenterbe veri a magyart, egy Omegát, vagy épp egy Tankcsapdát viszont nem voltak képesek kinevelni.

A román politikai élet a maga aljasságában sokkal viccesebb a magyarnál. Gondoljunk csak belé: tíz évig egy részeges hajóskapitány volt az ország legveszedelmesebb embere, jelenleg német az államelnök, nemrég váltották le a miniszterelnököt, aki bűnvádi eljárás alatt állt és áll, a konstancai polgármester pedig rendszeresen öt playboynyuszi társaságában járult a szavazóurnák elé. A Romániában élő emberben talán a nyomorúságának köszönhetően kialakult egy egészséges balkáni hozzáállás. Ha elégedetlen sorsával, nem panaszkodik, hanem megpróbál változtatni azon. A román ember tud röhögni saját magán, nem halt ki az önirónia a nemzetből. Ez itt nagyon sok esetben hiányzik.

Nem minden bevándorló terrorista (bár van rá példa), nem minden cigány lop (bár erre is volt már példa), nem minden nő kurva (ahogyan erre is), nem minden román nacionalista  magyargyűlölő állat (bár erre is akad példa). Vannak román barátaim, akikkel el tudjuk röhögni ezeket az ellentéteket, és olyanokat is ismerek, akik elmondják a kocsmaasztalnál, hogy ha Romániában élek, beszéljek románul. De ha azt a történetet hallom, hogy a szegény székely egyetemistát a gonosz románok elverték Kolozsvár főterén, akkor szinte biztos lehetek abban, hogy a székely egyetemista se88részeg volt, székelyhimnuszt énekelt, és anyázta a románokat. De mindenki megnyugodhat, nem vernek már meg senkit azért, mert magyar. Azok az idők – szerencsére – lejártak. Székelyhimnuszt is lehet énekelni hétfőn délben részegen, csak vedd körül magad néhány markos barátoddal. Sok barátoddal.