Szerda óta több száz ember tüntet Chicago utcáin, és azóta kiderült az is, hogy a Fekete Péntek idején a legforgalmasabb bevásárlóutcák környékére is tiltakozást szerveznek.

A megmozdulások kiváltó oka egy szerdán közzétett videó, amin az a 2014. október 20-ai rendőri intézkedés látható, amely során brutálisan megöltek egy 17 éves fekete fiút, Laquan McDonald-ot.

Jason van Dyke biztosra ment. Nyilván attól tartott, hogy a földön fekvő gyanúsított közvetlen életveszélyt jelent rá a 76 mm hosszú késével. A rendőrt gyilkossággal vádolják, hosszú évekre börtönbe kerülhet.

Az eset csupán egy a rengeteg hasonló közül, ami tovább növeli az amerikai városokban tapasztalható társadalmi feszültséget. Felmerül viszont a kérdés, hogy mit mondanak a számok?

A The Guardian folyamatosan frissülő adatbázisa szerint 2015-ben eddig 1029 ember halt meg rendőri intézkedés közben. Minden második esetben nem találtak lőfegyvert, a meghalt gyanúsítottak egyötödénél pedig semmilyen fegyver sem volt.

Az idén lelőtt 92 fegyvertelen áldozat 39 százaléka fehér, 36 százaléka fekete, 20 százaléka pedig spanyol ajkú volt. Kétségtelen eltérés van a népesség etnikai összetételéhez (64-13-16) képest, különösen a feketék esetében. Az összes haláleset is árulkodó, 1 millió fehér amerikaiból 2,58, feketéből viszont 6,2 hal meg rendőri intézkedés miatt. Az eltérés viszont igaz a bűnelkövetés valószínűségére is, arányukhoz képest a kisebbségek ellen (szándéktól függetlenül is) gyakrabban kell intézkedni.

A statisztikákból nehéz pontos következtetéseket levonni. Sokszor érvelnek azzal, hogy 90 százalékban fehérek ölnek fehéreket és feketét végeznek feketékkel. De az ilyen adatokat is torzítja a tény, hogy a legtöbb gyilkosság családi vagy baráti körben történik.

Az elmúlt években egyre több jelentős utcai megmozdulás volt, a 2013-ban indult "A Fekete Életek Számítanak" (Black Lives Matter) hashtagből mozgalommá nőtte ki magát, és az országos politikai napirendet befolyásoló tényezővé vált.

Visszatérve a chicagói esetre, a rendőrről azóta kiderült, hogy:

• nem iskolázatlan – egyetemet végzett, ráadásul kiváló eredménnyel;
• nem tapasztalatlan – 14 éve dolgozott a rendőrségen;
• van veszítenivalója – felesége és két gyereke van.

Ugyanakkor már azt is tudjuk, hogy túlkapásai és rasszista megnyilvánulásai miatt elég sok panaszt adtak be ellene karrierje során, és ezeket mind büntetés nélkül megúszta.

Az áldozat 3 éves volt, amikor édesanyját a hatóságok gyermeke nevelésére alkalmatlannak találták, így a fiú életének nagyobb részét állami gondozásban töltötte. A halála előtt hallucinogén hatású drogot használt. A problémás életút egyszerre teszi lehetővé a "reménytelen bűnöző" és a "a társadalom tehet róla" típusú végletes, leegyszerűsítő magyarázatok terjedését.

Ezekből is látszik, hogy valójában felsorolni is nehéz lenne, mennyi társadalmi és kulturális tényező járul hozzá a chicagóihoz hasonló események kialakulásához, de egy valamit kijelenthetünk:

(Chicago Tribune,  The Guardian, NBC Chicago)