Mindennapi félelmünk
2015.11.21. 12:35
Az ami manapság a világban zajlik több mint félelmetes. Párizsban ártatlan embereket lőttek agyon vagy robbantottak fel. Bamakóban pedig túszul ejtettek egy komplett szállodát.
Egyikre sem számított senki.
Éppen emiatt rémisztő ez az egész. Charles Darwin Az érzelmek kifejezéséről embernél és állatoknál című könyvében így definiálja a félelmet:
a rémült ember először szoborként áll, mozdulatlanul és lélegzetvisszafojtva, vagy ösztönösen leguggol, mintha a menekülési lehetőséget mérné fel. A szív gyorsan és erőteljesen ver, úgy, hogy nekiütődik a bordának.”
Félni lehangoló érzés. Szörnyű, amikor fenyegetést érzünk és nem is tudunk ellene mit tenni.
„Hol és mikor lesz a következő merénylet?”
„Hány embernek kell még meghalnia?”
„Magyarországon ugye nem fognak gyilkolni?”
Tudjátok kevés szörnyűbb érzés van annál, amikor az ember azt látja, hogy a szerettei félnek. Elkeserít, amikor egy repülőutat le kell mondani a terrorizmustól való félelem miatt. De azt sem tartom normálisnak, hogy egy szórakozóhelyen már nem azt kérdezzük meg, hogy hol a bárpult, hanem azt, hogy merre van a vészkijárat. Szomorú, hogy a számomra legfontosabb emberek szemében nem a szeretetben gazdag jövőt látom, hanem a félelmet.