A közel-keleti amerikai hegemónia látványos megszűnésével sokan pedzegetik az orosz jelenlét megerősödését a Közel-Keleten.

Alan Philipsnek az al-Jazeerán írt elemzése arra emlékeztet minket, hogy ne felejtsük el száz évvel ezelőtt Oroszországnak egy hajszálon múlott, hogy nem vált hegemón szereplővé a közel-keleti régióban. A történelem ezt az opciót lesodorta az asztalról, mivel a cári rendszer összeomlott a háború súlya alatt, majd a bolsevikok átvették a hatalmat és végül az Oszmán Birodalom perifériáit Nagy-Britannia és Franciaország egymás között osztották fel. Mindennek ellenére Oroszország térségbeli jelenléte, máig jelenlévő emlék.

Philips konkrétan azt írja, hogy a nosztalgia és a földrajzi közelség az a két faktor, amelyek Putyin szíriai beavatkozásában is meghatározóak.

Két forgatókönyvet vázol fel Oroszország előtt a közel-keleti fejlemények tükrében:

•  sikerrel járnak és közel-keleti hatalom lesz Oroszország,
• vagy pedig túl törékenynek bizonyul a háború véghezviteléhez, ahogy az történt az I. világháborúban, majd Afganisztánban is.

Ami biztos, hogy a szíriai intervenció PR szempontból már most utat nyitott Oroszország számára a nyugati világ előtt is.

Jelenleg ott tartunk, hogy Putyin taktikája, amellyel rámutat a nyugati irányvonal gyengeségeire egyre népszerűbb. Oroszországot a minszki békefolyamatban partnerként kezelik, Szíriában pedig szép lassan az USA is elfogadja, hogy Asszad nélkül nincs rendezés.

Egyre inkább elfogadottabb az a narratíva is, hogy Moszkva befolyásának csökkenése a Közel-Keleten a Szovjetunió összeomlása után hatalmi vákuumhoz vezetett, amit az USA próbált betölteni, az eredmények pedig katasztrofálisak lettek. Nézzük meg Irakot vagy épp Szíriát, de Afganisztán sem épp egy sikertörténet.

Azt azért ne felejtsük el, hogy Oroszország katonailag nem lett sokkal  erősebb, mint 1917-ben vagy 1989-ben volt. Azonban nem is ez a cél, nem is az a terv, hogy erővel győzzön. Alexander Baunov orosz újságíró szerint a mostani bécsi találkozó Szíria kapcsán úgy határozza majd meg az új irányvonalat a nemzetközi viszonyokban, ahogyan azt tette a Bécsi Kongresszus 1815-ben, mikor lefektette az európai béke szabályait. „Európa koncertje” akkor összehozta a szövetségeseket és az ellenségeket azért, hogy sikeres erőegyensúlyt hozzon létre. Putyin belépőjegye a „modernkori koncertre” a Szíriába vezényelt orosz haderő lehet.

A megrendítő párizsi terrortámadás, a bejrúti merénylet és az orosz repülő felrobbantása a sürgősség érzetét adta a bécsi tárgyalásoknak, amelyekről korábban nem tűnt úgy, hogy eredménnyel járhatnak. Most viszont abban  mindenki egyetért Keleten és Nyugaton egyaránt, hogy a Da’es legyőzése mindennél nagyobb prioritást kell, hogy élvezzen.

Al-Jazeera