Európa sokak szerint a legjobb úton halad afelé, hogy egy bevándorlók ellen emelt erőddé váljon. Az európai erőd gondolata a második világháború után nyerte el jelenlegi értelmét. Lényege, hogy nem csak jogi, hanem fizikai akadályok útján is megfékezzük a migránsok beáramlását kontinensünkre. Az európai erőd a baloldali és liberális gondolkodók, politikusok számára egyaránt pejoratív tartalommal bír. Számukra az erőd egyenlő azzal, hogy a fehér Európa ki akarja rekeszteni a bevándorlókat a társadalomból, illetve velük és utódaikkal szemben is erősíti a láthatatlan korlátokat.

A témát korábban már Nyugat-Európa szerte kisajátították a jobboldali populista pártok. A baloldal mindeközben csak azzal foglalkozott, hogy az érveiket megcáfolják vagy nemes egyszerűséggel letagadják. Ennek köszönhetően az európai közvélemény számos problémát söpört évtizedeken keresztül a szőnyeg alá: elég csak azokra a konfliktusokra gondolni, melyek napi szinten jelennek meg a bevándorlók és a többségi társadalom között.

Napjainkban a legnagyobb migrációs hullámnak lehetünk tanúi a II. világháború óta, ami komoly kihívások elé állítja az Európai Unió minden tagállamát. Az, hogy mennyire nem számít egységesnek Európa a bevándorlási válság kérdésében, az elmúlt néhány hónap leforgása alatt tökéletesen kirajzolódott.

Európa népessége folyamatosan csökken, ami hosszú távon munkaerőhiányhoz és a jóléti államok végéhez vezethet. Statisztikák szerint a bevándorlás korábbi szintjével számolva 20 év leforgása alatt mintegy 20 millióval fog csökkenni Európa népessége. Az európai politika ennek megoldását kizárólag a folyamatos bevándorlás elősegítésében látta évtizedeken keresztül.

A közel-keleti konfliktusok azonban keresztbe tettek a nyugat-európai országok tervszerű bevándorláspolitikájának, amelyek egyik legfontosabb pontja az a szűrőrendszer volt, amely végső soron kiválogatta a számukra szükséges és szükségtelen elemeket.

A kontinens elnéptelenedését a bevándorlók beáramlása helyett egyedül az őslakosság születési arányszámának növekedésével lehetne korrigálni. Ahhoz, hogy legalább az európai országok népességét szinten tartsuk, egy nőre 2,1 szülésnek kellene esnie, ezt a számot azonban egyedül a muszlim lakosságú Albánia érte el az elmúlt évtizedekben. Az EU-tagországok közül a legjobb mutatóval Franciaország rendelkezik a maga 1,95-ös szülésszámával, ez az adat Magyarországon 1,36, míg Németországban mindössze 1,32.

Az adatokat tovább árnyalja, hogy az említett országokban tendenciózusan nagyobb születésszámokat produkálnak a kisebbségek, mint a többségi társadalom. Németországban például a tisztán európai gyökerekkel rendelkező nők születésszáma mindössze 0,9.

A bevándorlás kétségkívül ellentmondásos folyamatokat szül. Pozitív érvként jelenik meg sokaknál az említett jóléti társadalmak szociális rendszerének fenntartása az új munkaerő bevonásával, a társadalomban mégis heves ellenérzéseket szül a népesség összetételének és identitásának megváltozása. Továbbá kritikaként jelenik meg, hogy a bevándorlók jelentős hányada csak kihasználja a célországok szociális rendszereit a családegyesítés és a segélyezési formák révén.

A Frontex adatai szerint 2015 januárjától eddig több mint 1,2 millió bevándorló lépte át Európa határait, ami minden korábbi statisztikát felülmúl. Az Európai Unió történetének első kerítését Spanyolország kezdte el megépíteni az Észak-Afrika területén található Ceuta város határán. Amikor 1995-ben hatályba lépett a schengeni egyezmény, a spanyolok az afrikai bevándorlók miatt tovább erősítették a határvédelmet a városnál, illetve a Marokkó területébe szintén beékelődő Melilla városa köré is határzárt emeltek.

Az egyik legsúlyosabb incidens 2005 szeptemberében történt, amikor migránsok százai rohanták meg a kerítést Melillán, a spanyol határőrök gumilövedékekkel és könnygázzal, míg a marokkói katonák éles lőszerrel próbálták megakadályozni az illegális bevándorlók bejutását. Az ostromban többen meghaltak és megsebesültek. Hasonló eset történt egy évvel korábban Ceután is, ott összesen 15 áldozata volt a támadásnak.

Az illegális bevándorlók ellen húzott még kerítést Görögország 2012-ben a török határszakaszon. 2014-ben pedig a bolgárok léptek meg ugyanezt. Az igazi fordulat a bevándorlási hullám felerősödésével következett be 2015-ben. Magyarország lezárta teljes Szerbiával közös határszakaszát, valamint a horvát határ kerítéssel való lezárása is folyamatban van. Hasonló lépésekre szánta el magát Ausztria és Szlovénia is. Az Egyesült Királyság pedig a „bevándorlók védelmében” húzott falat a Csalagútnál.

Európa őslakossága egyre inkább elöregedik, míg a bevándorlók származási országaiban hihetetlenül nagy számban élnek fiatalok. Látható, hogy a muszlim lakosságú országok jóval fiatalabb, illetve növekvő népességgel rendelkeznek – ellentétben az öreg kontinens lakosságával. A szegényebb közel-keleti, illetve az afrikai kontinensről az elkövetkező évtizedekben sem fog megállni a népvándorlás, hiszen a szociális rendszerek nem képesek eltartani a hatalmas számban növekvő 14 év alatti korosztályt, ezt a nehézséget pedig csak tetézik a gyakori háborús konfliktusok, valamint a klímaváltozás negatív környezeti hatásai is.

Európában ma már komplett gazdaságok szerveződtek a bevándorlás köré. Olcsó munkaerejük miatt hatalmas számban dolgoznak például a mezőgazdaságban Dél- és Nyugat-Európa szerte. A nyugat-európai lakosság elkényelmesedésével egyre több olyan foglalkoztatási terület keletkezik, melyet a natív lakosság már nem hajlandó elvégezni. Európa elzárkózása csak abban az esetben nyerheti el valódi értelmét, ha képes megfordítani ezeket a demográfiai trendeket. Ha mindez nem sikerül, akkor az erőd falai mögött Európa szép csendben elnéptelenedik, majd átadja helyét az újonnan érkezőknek.