A 90-es években, ha valaki vendéglátóhelyet nyitott Budapest belvárosában, bizton számíthatott rá, hogy hamarosan felbukkan egy makkos cipős, ellenszenves alak – jobbára kigyúrt férfiak társaságában – és jóindulatúan védelmet ajánl az üzletnek olyan rosszfiúk ellen, akik szeretnek törni-zúzni, orrokat betörni. A hívatlan őrangyal a védelem fejében mindössze némi készpénzre tartott igényt – úgymond költségeinek fedezetére. S ha a tulajdonos esetleg nem kérte a nagylelkű védelmet, néhány nap vagy hét múlva baseballütős vendégek érkeztek késő este vagy épp a reggeli nyitáskor, és naiv barátunk valóban véres orral söpörgethette az üvegszilánkokat szétvert üzletében.

Több belvárosi vendéglátós ismerősöm egyhangú állítása szerint a rendőrség hathatós fellépése révén mostanság ilyesmitől már nem kell tartaniuk. Valóban megszűnt volna a védelmi pénz? Tényleg ki lehet húzni a kézzel írott, nem hivatalos, de valós üzleti tervek költségoldaláról?

Nem tudom, valóban így van-e, de ha igen, akkor ez jó dolog, ennek csak örülhetünk.

Sajnos azonban az örömünk nem lehet teljes. Amikor ugyanis valaki mostanában megnyit egy vendéglátóhelyet, egy-két héten belül most is csöng a telefon az üzletben, és egy nyájas, többnyire túlontúl is kedves női hang keresi a tulajdonost. Elmondja, hogy tőle nem kell félni, ő nem hatóság, ő nem büntet, de ellátogatna az üzletünkbe a különféle hatósági előírások betartását ellenőrizni, és tanácsokat adni megelőző célzattal, nehogy később a hatóságok megbüntessék az üzletet.

Az ember elsőre nem is nagyon érti, hogy ki is ez és mit akar, ezért jobb a biztonság alapon megbeszélik a látogatás időpontját. A kedves illető el is jön, különféle dokumentumokat és kellékeket keres, tűzoltó készüléket, a nyitva tartást jelző feliratot, ilyen-olyan matricákat. Megállapítja, hogy sok a hiány, némelyik hiányosságért igen komoly bírságot szabhatnak ki, vagy akár be is zárhatják az üzletet a hatóságok egy ellenőrzés során.

De rögtön megnyugtat, hogy ő a megoldást jelenti.  Az ő cége ugyanis kapcsolatban áll a hatóságokkal, így pontosan tudja, mire van szükség, milyen dokumentációkat és kellékeket kérhetnek számon egy ellenőrzés alkalmával. Azt is elmondja, hogy ők előre értesülnek arról is, ha ellenőrzés várható valahol. A lényeg azonban, hogy amennyiben szerződést kötünk velük, az ő cége minden dokumentációt és kelléket beszerez az üzletünk számára, és a díj, amit ezért fizetnünk kell, töredéke egy esetleges büntetésnek. A szolgáltatás része az is, hogy évente elvégzik az ellenőrzést és pótolják a hiányosságokat, frissítenek mindent, ami lejárt vagy elavult. Díj fejében, persze. Arról az állam gondoskodik a folyamatos törvénymódosításokkal és szabályozással, hogy mindig legyen, ami elavul. Ezt, persze, akkor még nem tudjuk, amikor első ízben megrendeljük ezt az újfajta védelmi szolgáltatást. Márpedig megrendeljük, mert valahogy az a furcsa érzésünk támad, hallgatva a kedves illetőt, hogy amennyiben nem rendeljük meg, hamarosan zord arcok jelennek meg az üzletben hatósági ellenőrzés céljából.

Egy apró kis kiegészítő konkrétum. Amikor következő évben a védő cég megnézi például, hogy az egyéves tűzoltókészülék megfelel-e az előírásoknak, az önmagában 5 000 Ft. Annyi történik, hogy a kedves illető rátekint és ráragaszt egy matricát. Ebből sejthető, hogy nem rossz üzlet ez. Sokkal jobb, mint a vendéglátás. Hogy ebben a hatóságoknak mi a pontos szerepe, talán ne firtassuk. De legalább a védelmi pénz eltűnt.

A hatósági előírások komolyságára és értelmére később visszatérek – konkrétumokkal.