Az ember, aki "véget vetett a kétharmadnak", független képviselő, aki mögé állt Veszprémben "a baloldal, a liberálisok és civil szervezetek", akiért az Örömóda szólt, végre rátalált a programjára. Épp aznap, amikor "véletlenül" megszavazta – bár tényleg nem rajta múlt – a Miniszterelnöki Kabinetiroda létrejöttét megalapozó törvényt. Október 12-iki, a határon túli magyarok választójogának ügyében megfogalmazott parlamenti felszólalását “Álképviselet helyett igazit” címmel a szerdai Népszabadságban megjelent írásában bővebben is kifejti.

Kész egy a jelenleginél, szerinte, "igazságosabb választási rendszert" javasolt a jelenlegi helyett, amelyben a határon túli magyarok szavazatai a Fideszt erősítik, egyetlen (1db) “valóban maguk közül választott” képviselőt küldhessenek a parlamentbe a határon túli magyarok. Így a szavazataik nem egy párthoz folynának be, hanem valódi képviselőjük lehetne az országgyűlésben, akit nem köt a frakciófegyelem.

Kész Zoltán azt állítja, hogy megértette, miért igazságos, hogy a határon túli magyarok beleszólhassanak a magyar parlament összetételébe, és ennek örülök. Javaslata és érvelése azonban arról árulkodik, hogy a kérdéskör teljes egészét még mindig nem sikerült maradéktalanul feldolgoznia. Kész Zoltán egy – a határon túli magyarok ügyében már klasszikus – érvelési hibára alapozza javaslatát. Úgy tekint a határon túli magyarokra, mintha azok egy határozott kézmozdulattal körberajzolható népcsoport lennének, egy homogén embertömeg, amely egyféleképpen gondolkodik.

Az ilyen leegyszerűsített világképek azonban csak arra jók, hogy könnyen és gyorsan alkossunk véleményeket, állítsunk fel a valósághoz csak lazán kapcsolódó, ám logikusnak tűnő elméleteket. Könnyebb úgy gondolni például az indiánokra, mint “indiánok”, de ők elsősorban irokézek, sosonok, sziúk, navahók és apacsok. Kész Zoltán csak “indiánokat” lát. Ezért feltételezheti, hogy egyetlen képviselő képes lehet érvényesíteni a sziúk, a navahók és az apacsok érdekeit is a magyar politikában.

Kész az egész problémát megpróbálja beleerőszakolni abba a logikai játékba, amit ő itthon játszik. A négyzet formát próbálja belenyomni a körbe, ha úgy tetszik. A határon túli magyarok szerinte átláttak a szitán, Orbán aljas tervén, és ezért nem szavaztak tömegesen a legutóbbi választáson. Adódik azonban egy sokkal egyszerűbb magyarázat is, amely azonban nem illik tökéletesen az érvelésbe, így szoríthatta ki a cikkből ez a nyakatekert logika. Nincsen semmiféle szita: a határon túli magyarok nagy része talán nem érezte úgy, hogy bele kell szólnia a magyar választásokba.

A képviselő azt állítja, hogy a Fidesz szavazógépként tekint határon túliakra, holott írásából egyértelműen kiderül, éppen ő az, aki szerint szavazógépekről van szó. Olyan emberekről, akik akkor is a Fideszre szavaznának, ha Orbán Viktor elkezdene tizedet szedni tőlük, és igényt tartana minden elsőszülött fiúgyermekre. Sajnálom, de a határon túli magyarok csak attól határon túliak, hogy egy vonal másik oldalán élnek. Mások az érdekeik, más államban élnek, de pontosan olyan emberek mint én, vagy épp Kész Zoltán. Kétkezi munkások, értelmiségiek, művészek, sportolók, diákok, utcaseprők és kamionsofőrök, egyetemi tanársegédek…

Fontos látni, és látni akarni, hogy nem a Fideszre szavaznak, hanem arra a politikai erőre, amely nagy valószínűséggel támogatja majd a törekvéseiket. Nem kell nekik maguk közül választott egyetlen darab képviselő, hiszen már most is a saját érdekeik szerint szavaznak. Arra a pártra szavaznak, amelynek így vagy úgy, de szerepelnek a programjában, és lehetőleg nem 23 millió románként hivatkoznak rájuk.

Semmi szükség egy darab kirakat képviselőre, olyan pártokra van szükség, amelyek számolnak a határon túli magyarokkal. Így lehet elvenni a Fidesztől, kedves Kész Zoltán, az ottani szavazatokat, nem egy álképviselővel.