Aranyérmes a Stazi!
2015.10.13. 14:00
Mit tett a Stasi (Kelet-Német Titkosszolgálat), ha a próbálkozások ellenére a kelet-német sportolók nem ütötték meg az elvárt szintet?
Más eszközhöz folyamodtak. Éltek a kor „vívmányával” és elkezdtek hormonkezelésekkel kísérletezni a sportolókon.
Hogy biztos legyen a recept, előszeretettel nyúltak különböző szteroidokhoz. Az egyik legelterjedtebb a turinabolt volt, de a repertoárban megtalálhattuk a turinabolt különböző variánsait és a sejtelmes elnevezésű STS646-ost is.
Történészek munkáiból és bizonyos visszaemlékezésekből kiderült, hogy a sportolóknál a doppingolás, melyet a kelet-német ügynökök felügyeltek – nem feltétlen volt köztudott. Az edző csak odaadta a „varázspirulát tanítványának”, aki bevette azt, de az legtöbbször nem kérdezett vissza, hogy mit is vesz be.
A műveletet, melyet Staatsplan 14.25-nek vagy csak szimplán Operation Finale-nek kódoltak az NDK-ban, meghozta a várva várt sikereket nem csak az olimpiákon, hanem az egyéb világversenyeken is.
A kelet-német sportolók a Berlini Fal leomlásáig 11 olimpián 519 érmet - köztük 194 aranyat - szereztek, így olyan tehetségeket ismerhettünk meg, mint:
- Kristin Otto, aki a szöuli olimpián 6 aranyérmet szerzett és először teljesítette a 100 méteres hátúszást 1 percen belül
- Kornelia Ender, aki az 1976-os montreáli ötkarikás játékokon úszásban szerzett 4 aranyérmet, ráadásul mindegyiket világrekord idővel
- Petra Thümer, ki szintén a montreáli játékokon szerzett két aranyérmet 400 és 800 méter vegyesen, pályafutása alatt pedig öt világrekordot állított fel
- Ulf Timmermann, olimpiai bajnok és többszörös világrekorder súlylökő
- Ilona Slupianek, aki bár az 1980-as moszkvai olimpiát megelőzően már megbukott egy doppingteszten, Moszkvában mégis világrekordot jelentő dobással nyerte meg az aranyérmet női súlylökésben
- Jürgen Schult olimpiai bajnok atléta, diszkoszvető, jelenleg is övé a világrekord
- Waldemar Cieprinski, aki kétszeres olimpiai bajnok maratonfutó, címeit a montreáli és a moszkvai játékokon szerezte
- Marita Koch, aki Európa-, világ- és olimpiai bajnok kelet-német atléta, pályafutása alatt tizenhatszor állított fel világrekordot és az 1985-ben 47,6 másodperc alatt teljesítette 400 métert, amely mai napig világrekord.
Joggal merülhet fel a kérdés bennünk, hogy a hetvenes évek hirtelen jött kelet-német sikerei nem voltak gyanúsak az ellenfelek és a nemzetközi sportbizottságok számára?
Az első doppingteszt az 1968-as olimpián történt. Négy év múlva már az anabolikus doppingszereket is vizsgálták a sportolók vérképében. 1988-ban a szöuli olimpia után pedig a NOB létrehozta a Nemzetközi Doppingellenes ügynökséget.
A tény tehát, hogy a sportolók teljesítményüket nem puszta erejükből érték el, köztudott volt. A korszak módszerei azonban nem voltak képesek a kiszűrésre, így az NDK a gyanú ellenére folytathatta programját.
A kanadai Gary Bruce, a Waterloo-i Egyetem történészprofesszora szerint az 1976-os olimpia volt az egyik legszembetűnőbb példája ennek, ugyanis rátalált egy feljegyzésre, melyben az állt, hogy a „speciális gyógyszereket” semmisítsék meg. Ez azt jelentette, hogy a különböző injekciós tűket, gyógyszeres üvegeket egyszerűen a Szent Lőrinc-folyóba öntöttek.
Az olimpiára készülő csapatnak a másik érdekessége, hogy a több mint 500 fős küldöttségből legalább 60-an maguk is besúgók voltak. Magyarán jelentettek saját csapattársukról, ha mondjuk az „az államra veszélyes személyekkel” lépett kapcsolatba.
Most 2015-öt írunk. Csak annyit tudunk, hogy az egykori NDK-s sportolók körében kiugróan magas a májmegbetegedések és egyéb szteroidok által okozott betegségek, tünetek.