Az újkori népvándorlás felerősödése politikai folyamatok következménye.

Az észak-afrikai országok korábban Európa védőbástyájaként működtek, felfogták az Afrika déli része felől érkező illegális bevándorlókat. Az észak-afrikai államok szétesésével ez a védvonal azonban látványosan összeomlott. Észak-Afrika ma már nem tudja megvédeni Európát az irdatlan méretű embertömegektől.

Mint ahogy a Közel-kelet instabilitása is hatalmas méretű embermozgást váltott ki. A szíriai helyzet eszkalálódása lavinaként indított útjára több százezer embert, akik mind Európa felé vették, veszik az irányt.

Mindezeknek köszönhetően Európa ma mintegy milliós nagyságrendű bevándorlóval néz farkasszemet, és nem látni az ár végét.

A folyamatok mögött konkrét világhatalmi szereplők jól beazaonosítható lépései állnak.

Európa azzal járult hozzá a probléma élesedéséhez, hogy számos európai vezető nem visszafogni és korlátozni akarta az áradatot, hanem felelőtlen kijelentésekkel százezreket és milliókat bátorított arra, hogy a jobb élet reményében, mindent hátrahagyva, életük kockáztatásával Európa felé vegyék az irányt.

Ennek a politikának a reprezentatív képviselője a Merkel vezette Németország.

Még akkor is így van ez, ha Merkel álláspontja azóta a német belpolitikai klíma megváltozása miatt (tüntetések Németországszerte, incidensek a menekültszállásokon, a német közvélemény „menekültellenessége”, Seehofer kritikái) számos tekintetben moderálódott: Merkel szerint is meg kell védeni Európa határait,  különbséget kell tenni menekültek és bevándorlók között, a Németországba érkezőknek tiszteletben kell tartania Németország törvényeit és kultúráját.

Bár a hangsúlyok módosultak, de a merkeli politika iránya ugyanaz maradt: Európának befogadónak kell lennie, Németországot nem lehet körbe keríteni, a terheket meg kell osztani az Unió államai között, ennek eszköze a kötelező kvóta.

Feltételezés: Németország pragmatikusan áll a kérdéshez. A bevándorlásban nem problémát, hanem lehetőséget lát. Azaz Németország gazdasági okokból támogatja a bevándorlást. A német iparnak olcsó munkaerőre van szüksége, ezen a problémán segít a jól kvalifikált bevándorlók integrációja.    

Probléma: Tekintsünk el most egy pillanatra az integráció nehézségeitől (vallási, kulturális és életforma különbözőségéből adódó feszültségek és konfliktusok, Merkel azon felszólítása, hogy az ideérkezők nem építhetnek ki párhuzamos társadalmakat stb.) és tegyük fel, hogy az integráció sikeres lesz. De milyen következményekkel jár mindez? Például elszabadul a munkanélküliség, különösen fiatalok tömegei lesznek majd munka nélkül. Politikai következményként elégedetlen, dühös, fiatal férfiak jelennek meg az utcákon, megerősödnek a radikális mozgalmak és a folyamatnak nem látni a végét.

Feltételezés: A bevándorlók százezreinek befogadása ugyan nagy terhet fog helyezni a német jóléti rendszerre (nem zárnánk ki, Merkel kijelentésével szemben, hogy igenis lesz adóemelés), de a bazi erős Németország ezeket a terheket még mindig sokkal könnyebben tudja elviselni, mint Európa többi része. Ha Németország ki tudja válogatni a neki megfelelő munkaerőt és sikeres lesz az integráció, a "resztlit" viszont a kötelező kvóta segítségével ki lehet telepíteni Európa perifériáira, Németország gazdasági előnye növekedni fog, miközben a Németországon kívüli részek tovább gyengülnek.

Probléma: A „Deutschland über alles” logika kellemetlen mellékkövetkezménye Európa összreoppanássa lehet. Gondoljunk csak a betelepítési kvóta lokális gazdasági és politikai következményein (munkanélküliség elszabadulása, radikalizmus térnyerése, kriminalizálódás stb.) túl Európa gazdasági versenyképességére vagy a világhatalmi játszmákban játszott egyre gyengülő szerepére. Vö.: Ami most Szíriában zajlik, nagyjából arról szól, hogy Putyin átvette a kezdeményezést Obamától, Amerika csak lohol az események után, miközben Ororszország proaktív magatartásával Európát és Amerikát is egyaránt gyengíti.

Feltételezés: Ha volt is bármilyen szándék, az mára az események hatására homályba veszett. Jó esetben a szereplők látják és értik, hogy mi zajlik és a hömpölygő események hatása alatt igyekeznek uralni a folyamatokat, olyan eszközöket keresni, amivel kontrollálni tudják mindazt, ami történik. Rosszabb esetben fogalmuk sincs az események értelméről és azok következményeiről, egyszerűen csak túl akarnak élni. Ezért van az, hogy Merkel hétfőn még A-t mond, kedden már B-t.

Probléma: A szituatív típusú politikai gyakorlatnak persze meglehetnek a maga előnyei, a hátrányok azonban egyértelműbben körvonalazódnak. A sodródás követkeménye: a probléma legyőzi Németországot és végső soron Európát. Mindenki látja, hogy rossz felé haladnak a folyamatok, de senki sem tesz semmit, akárcsak az 1910-es években. De ezt a sztorit már ismerjük.

Mindenesetre bármit is csinál Németország és bármiért is teszi, amit tesz, az közvetlen hatással lesz egész Európa jövőjére.