Pompázó harcikocsik, délceg katonák, többszáz fős gyerekkórusok meg egy dagadt diktátor ünnepli ma Pyongyang városban a Munkáspárt megalakulásának hetvenedik évfordulóját. A párt már a harmadik remek vezetővel ajándékozza meg a vidám, jól táplált észak-koreai lakosságot, akik vezérükkel közösen ünnepelenek ebből a felemelő alkalomból. Még a Bush-dinasztia sem aratott ekkora politikai sikereket - persze feltéve, hogy Jeb Bush-nak össze nem jön a zseniális ujjmutogatós kampánya. 

A Koreai Központi Tévécsatorna több ezer masírozó katonát mutatott a vezér papájáról elnevezett Kim II-Sung téren szombaton, akik alig várták, hogy belekezdhessenek a parádézásba. 

Külföldi vezetők nem jöttek - leszámítva a Kínai Kommunista Párt egyik fontos vezérét. 

Az amúgy nagy elszigeteltségben élő Pyongyang városa - ahol a férfiak nem azért soványak, mert éheznek, hanem azért, mert sportosak, és az ország vezérének soha nem volt még széklete -, ezúttal magához képest viszonylag nagy nyitottsággal fogadta a külföldi média képviselőit is. 

A bőkezű diktátor pénteken, amint éjfélt ütött az óra belevágott a zsúrba, természetesen először tiszteletet téve édesapja és nagyapja előtt, akik letették az ifjú világuralkodó számára a birodalom sikerességének alapjait. 

I need you photoshoppers