Naponta halljuk, olvassuk: az európai politika megosztott a bevándorlás-kérdés kezelésében. Erre vezethető vissza Európa tehetetlensége.

Csakhogy a bevándorlás-kérdés nem egyszerűen az egyik vitapontja az egymással küzdő politikai alternatíváknak, hanem egy réges-régi politikai megosztottság legújabb harci terepe. A meghatározó és lényegi törésvonal ugyanis semmit sem változott.

Az egyik odalon ma is a nemzeti elv képviselői állnak, míg a másikon az internacionalista szocialisták.  Az előbbiek azt gondolják, hogy Európa nemzetekből áll, az utóbbiak fel akarják számolni a nemzeti kereteket, hogy létrehozzák a nemzetek nélküli Európai Egyesült Államok rémálmát.

A küzdelem tétje tehát ugyanaz, az évszázados harc felülete az, ami új.

A baloldal ma is a nemzeti keretek meggyengítésén fáradozik. Ehhez talált új eszközt a bevándorlás támogatásában. Az irdatlan méretű embertömeg befogadása Európa felhígitásához és végső soron a nemzeti keretek eltüntetéséhez vezethet – így szól a terv.

Ezért bevándorlás-barát a francia, az olasz, az osztrák, a német politika jó néhány képviselője. Ezért akarják a horvát és román szocik kigolyózni a nagy balos összeborulásból a szintén szoci Ficot, aki éppenséggel nem támogatja, hanem ellenzi ezt a hatalmas méretű embermozgást. Az a baj vele, hogy nem úgy jár el, ahogy az európai szocialisták. Gyurcsány, Milanovic, Ponta és a többi elvtárs nem a saját nemzeti szavazóik, hanem az afgán, szír, afrikai bevándorlók pártjára állt. A Szocialista Internacionálé ugyanis ma is él és virul.

A jelszava így szól: Világ bevándorlói egyesüljetek!