Nagy János vagyok. 32 éves, számítástechnikus-hallgató. Van két nyulam. Hobbim a tájképfestészet.

Na, az biztos, hogy nem így kezdjük, ha ismerkedni akarunk. Az élet egész egyszerűen nem ilyen.

S ha mindez igaz az életre, akkor igaz egy lap életére is. Mert ugyan mit is mondhatnánk előre magunkról? Nem vagyunk mi ideológusok.

De most már itt vagyunk néhány napja. Már látszik valami. Már szeretnek és gyűlölnek minket. Az egész kezd életszagúvá válni, és jól is van ez így.

Azoknak írunk, akik két lábbal állnak a földön. Akik hallgatnak a józan eszükre. Akiknek van véleményük. Akik szeretik azt a helyet, ahol élnek. Akik még nem bolondultak meg az ipari méretekben gyártott cinizmus mérgétől. – Az emberek többsége ilyen Magyarországon.

Pedig annyi, de annyi helyről szólnak hozzájuk a tagadás prófétái. „Itt minden szar” – mondják, miközben elálélnak attól, ha Alsó-Angliában egy biciklifutár hányásából nyílik kiállítás. A cinikusok ellenségesek saját politikai közösségük teljesítményével. Ezért van az, hogy egyetlen közösség sem lehet erős, ha engedi, hogy a cinikusok kerüljenek többségbe. A magyar online hírpiac szereplőinek többsége ilyen. Miközben azt állítják, hogy igazat mondanak – hazudnak: a hírek megválasztásában, képeikben, szavaikban, címeikben.

Az embereknek elegük van a hazugságokból.

Mi leszünk a janik.