Erdély Románia része. Sajnos. (Erdély alatt mind közönségesen a Kárpátokon inneni részt értjük.)

Románia túlközpontosított nemzetállam, ebből következően az erdélyi politika a román 
nagypolitika integráns része. Ha egyről a kettőre akarsz jutni, akkor le kell menni Bukarestbe, ahol mindenféle balkáni alkuk, kéz kezet mos-kijárásos gyakorlat végén esetleg a másfélig eljuthatsz.

A román nagypolitika = korrupció. Az Országos Korrupcióellenes Főügyészség (DNA) nem 
mondvacsinált okokkal tartóztatja le évek óta a román politikai elitet, hanem azért, mert ők tényleg lopnak, bizniszelnek, visszaélnek a hatalmukkal, egyéb úri huncutságok. Az a vicces, hogy nem tudják abbahagyni: miután évek óta az össznépi szabadfogású totó tétje naponta az, hogy ma vajon kit visz el a DNA, nemrég elkapták Bukarest főpolgármesterét, amint kenőpénzt vesz át.

Bár szeretjük azt hinni, hogy az erdélyiek jobbak, mint a regátiak, ez nem igaz. Nem lehetnek azok. (Na jó, mi székelyek valóban jobbak vagyunk. De amint azt Szeklerman a blogvilág őskorában megírta, mi a Galaxis túlfeléről gyöttünk lovon.) 

Mondjuk, az is kérdés, hogy van-e értelme az „erdélyi” szónak. Erdélyi magyarok léteznek, de nem egy homogén masszáról van szó, a székelyek eléggé rühellik a partiumiakat, és fordítva, a közép-erdélyiek pedig nagyon jól szórakoznak a székelyek és partiumiak román tudásán. Mindegy, az erdélyi magyarok legalább annyit tudnak magukról, hogy nem románok és nem anyaországi magyarok. Az erdélyi románok viszont csak annyit tudnak magukról, hogy rohadtul idegesíti őket Bukarest (esetenként Budapest is), de nem tudnának kiegyezni Kolozsvárban, mint erdélyi fővárosban. Pedig sok opciójuk nincs, az egyetlen valamirevaló nagyváros Kolozsvár. 

Mind az erdélyi románok, mind az erdélyi magyarok meg vannak győződve arról, hogy a 
Bukarestbe elcsángált politikusokat átformálja a főváros. Ez egyébként a modernkori Románia létrejötte óta fel-felbukkanó topik a román politikatörténetben és közbeszédben. Oszt' Ceausescu jól összekeverte a lakosságot, a betelepítésekkel hazavágta a regionális identitásokat, ezért ma olykor előfordul, hogy moldvai származású helyi politikus/véleményvezér anyázza Bukarestet az erdélyiség védelmében.

Erdély a párhuzamos világok tere. A románok és magyarok párhuzamos világokban élnek, a nagyszámú cigányságról egyikőjük sem vesz tudomást. A zsidókat, szászokat és svábokat, ugye, kiirtották vagy eladták, de azt mondani, hogy érződik a hiányuk, önbecsapás. Még a hiányukat is elfödte a nemzetállam építése és az ortodoxia térhódítása, Erdély múltját végképp eltörölték, olyan is a jelene. Erdély ma csupán egy folyamatos román-magyar mérkőzés, és a románok állnak nyerésre.

Erdély mint olyan nem létezik. Románia mint önálló politikai döntéshozatalra képes ország nem létezik. Bukarest már rég feladta a szuverenitását, az IMF gazdasági protektorátusára telepedett rá az USA, lecseréli a politikai elitet, Románia az amerikaiak kelet-európai bázisa, ahol a fű alatt titkosszolgálatok keverik a lapokat, és a román titokszolgák nagyon jók. Románia, és benne Erdély csak azért nem amerikai gyarmat, mert akkor az amerókusoknak felelősséget kellene vállalniuk érte, azt pedig nem szeretik.