2012-ben, az EU-ban 9,45 millió tonna e-szemét keletkezett, melynek csak a 35 százaléka került a hivatalos gyűjtő, illetve újrahasznosító telepekre.

A maradék szemét (kb. 6,2 millió tonna) nincs megfelelően kezelve:

• 1,5 millió tonnát illegálisan exportálnak (a legtöbbet Afrikába),
• 3,15 millió tonnát, nem a megfelelő protokoll szerint dolgoznak fel,
• 750 ezer tonnányi hulladékból ellopják az értékes alkatrészeket, így ezeket nem lehet más termékben újrahasznosítani,
• 750 ezer tonnát pedig csak úgy kidobnak. 

(forrás: Countering WEEE Illegal Trade)

Ez azt jelenti, hogy egy EU-s állampolgárra, átlagosan évi 12,2 kg – 4 laptopnak vagy 96 db iPhone 6-osnak megfelelő mennyiségű – e-szemét jut, melynek kezelése nem megoldott.

A szemét feketekereskedelme, elsősorban Afrikába, jelentős profittal kecsegtet.

Az angol környezetért felelős tárca becslése szerint egy konténer e-hulladék exportálása 8000 font (3,2 millió forint) nyereséget hoz az illegális e-szemét kereskedőknek, ugyanis nem kell a szabályoknak megfelelően kezelniük a szemetet, ami költséges, illetve az afrikai megrendelő által fizetett díj is növeli a megtérülést.

Előrejelzések szerint 2020-ra az elektronikus hulladék újrafeldolgozása 2,15-3,67 milliárd eurós üzletág lenne Európában, ami hazai valutára átszámolva 645-1100 milliárd forintnak felelne meg.

A Máltai Szeretetszolgálat például Tarnabodon épített feldolgozóüzemet, melyben hátrányos helyzetű, főleg roma származású állampolgárok kaphatnak munkát. A jelenleg 30 főt foglalkoztató üzem, évente több száz tonna e-hulladékot dolgoz fel legálisan, és 2016 áprilisára újabb épületekkel fog bővülni.

Az e-hulladék kezelésének legkritikusabb része a fogyasztók bevonása, akik viszont csak akkor aktivizálják magukat, ha megfelelő kompenzációt kapnak fáradozásukért.