889

Hét év alatt megerõsödött az ország, az immunrendszerünk rendben van, a jövõnk biztató. Mégsem dõlhetünk hátra, hiszen 2018 tavaszán országgyûlési választások lesznek.

Immáron 100 év telik el az I. és 72 év a II. világháború óta. A Szovjetunió 27 évvel ezelõtti összeomlásától kezdve olyan idõben élünk, amikor lehetõség kínálkozna Európa számára, hogy a 72 éve kialakult status quót újragondolja, újra szuverén alakítója lehessen saját sorsának. Másként fogalmazva, hogy Európa és benne a magyarság újrapozicionálja helyét a világban. Láthatólag ezen a téren feladatunk van nekünk, magyaroknak, de elsõsorban is Magyarország miniszterelnökének. Óriási teher és felelõsség nyomja az õ vállait e keskeny úton futó kihívásban.

Úgy tûnik a fehér, európai ember piros lapot kapott. Ki kell szállnunk a Világtörténelem nevû játékból.

Stumpf Bandi, aki engem meg leginkább egy körszakállat növesztett szurikátára emlékeztet, nagyon nagy tévedésben van.

Azt hiszem a migráció kérdésében nincsenek feltéve azok a kérdések, melyek leginkább érintenek bennünket. Én szeretném feltenni ezeket a kérdéseket. Válaszokat is szeretnék kapni rájuk.

Valahányszor színre lép egy új ellenzéki formáció, mindig a fejem fogom. Ismerõs érzés, ugye?

Hit és munka. Vagyis hinni és dolgozni. Nem valamilyen légbõl kapott megállapítás ez, hanem az idõk próbáját kiállt elv. És ami régi, az még nem rossz azért mert régi. Ellenkezõleg, ez az elv nagyon is idõszerû ebben materialista, eltévedt világban.

Válasz Szentesi Zöldi László július 10-én megjelent cikkére.

Reakció a harmadik nem tervezett németországi bevezetésére.

Napjaink egyik legfontosabb vitája a nyílt társadalom tézise köré szervezõdik. A migrációs válság, az Európai Uniót érõ folyamatos gazdaság és társadalmi kihívások vagy éppen az Egyesült Államok megváltozott politikája mind erõsebben vetik föl a nemzetek helyének kérdését a modern világban.

Most megmondom, hogy miért nem megyek többet színházba.

Ha hazánk védõbástyája elesik, Európa végleg elbukik, csupán a történelem megsárgult lapjai emlékeznek majd a kultúra egykori bölcsõjérõl.

Ebben az évben ünnepeljük a kiegyezés 150. évfordulóját. Olyan kihívások elõtt áll Európa, amelyek nélkülözhetetlenné teszik a kiegyezés tanulságainak felelevenítését. Ha személyekben gondolkodunk, akkor Andrássy Gyulának és fiának a tevékenységét célszerû párhuzamba állítani, hogy a mának szóló legmarkánsabb következtetéseket levonhassuk.

Délmagyarország élt 107 évet! - ezzel a címmel toborzott magának támogatókat a Facebookon Botka László, Szeged polgármestere. No, persze nem direkt, hanem egyfajta szolidaritási csoportnak álcázva.

Való igaz, a Jobbik pálfordulása már-már túltárgyalt témának tûnhet, viszont véleményem szerint nem lehet betelni ezzel a jelenséggel, hiszen hétrõl hétre táthatjuk el a szánkat a "néppártosodás" újabb és újabb aspektusai láttán.

Pikkelek mostanság az önjelölt közgazdászokra, különösen azóta, amióta egyes sajtótermékek fokozott figyelemmel ölelik magukhoz a neofita lelkesedõk elmebajnokságának legújabb vívmányait.

Szegednek nem maradt más irány, csak az elõre. De ki mondja meg, hogy merre van az elõre?! Persze egyértelmû lehet a válasz, az elõre nyilván elõre van. De milyen irányból elõre? Szójátéknak és türelemjátéknak is sekélyesek ezek a gondolatok, ám a dél-alföldi nagyvárosban pontosan ez zajlik most. Nem tudni, kinél van az iránytû. "Elõttem van észak, hátam mögött dél..." Tényleg skizofrénia uralkodik Szegeden?

907-ben történt...

Vasárnap Katalóniában - a legszebb gyurcsányi hagyományok nyomán - a spanyol rendõrség attakokkal és gumilövedékekkel próbálta meggyõzni a katalánokat, hogy jobb lesz nekik Spanyolországban. Az ezt követõ cinikus nyilatkozatokkal együtt bátran kijelenthetjük: a spanyol kormány 2 centirõl lábon lõtte magát.