Ma reggel nem volt hiába való felkelni azoknak, akik érdeklődve követik a magyarok teljesítményét a tokiói olimpián. Milák Kristóf elképesztőt alkotott, olyannyira megizzasztotta 100 m pillangón az amerikait, amin olyannyira meglepődött még az amerikai is, hogy előbb gratulált a magyar fiúnak, minthogy örülne a győzelmének.

Annak a győzelemnek, amelyet Caeleb Dressel egyébiránt megérdemelt, azonban figyelmeztető jel volt ez a részére: a legközelebbi alkalommal már nem fog esélyt adni neki a Milák Kristóf, a magyarok új üdvöskéje. Ahogyan a többi úszónak se, akik ezúttal is talán akkor értek még célba, amikor már a két srác már régen kint voltak a vízből, és már az érmeket is átvehették. Mi tagadás: nagyon lemaradtak...

A nap hátralevő részében szembesülhettünk ismét számos LGBT-propagandával, amely már eluralkodott Nyugat-Európában. A V4NA írta meg, hogy a Pride-zászló kiegészült egy piros ernyővel, mely a szexmunkásokra utal. Céljuk, hogy még befogadóbb legyen az új dizájn, mint az előző volt.

Na de ki fog itt gondolni azokra a személyekre, akik egyik színbe se tartozik, de nem kíván a homofób bélyeggel együtt élni? Igen, a befogadás idáig terjed náluk....

Kivel barátkozhat toleránsék gyereke? – erre a kérdésre próbál választ kapni Pozsonyi Ádám is írásában.

A német orvostársadalom tagjai is fellélegezhetnek, hiszen megoldódott a legnagyobb problémájuk. Már négyféle közül is választhatnak! Micsoda progresszió, micsoda haladás!

Ezentúl a férfi és nő mellett a „nem meghatározható” és a „transznemű” közül kell a háziorvosnak bejelölnie a megfelelőt, ha vizsgálatra küld egy beteget.

Magyarország mellett azonban Románia is próbál ettől az új hullámtól elzárkózni, és szomszédaink is megalkotnák a saját gyermekvédelmi törvényüket. Talán nincs veszve semmi, már ami Közép-Európa országait illeti...